yatoo

A virtuális gépek használatát már jópáran ismerhetik a Windows oldaláról, azonban a nemrég megjelent szoftvereknek köszönhetően már Linux-on is van lehetőségünk ilyenekkel bíbelődni, ami jó hír a szoftverfejlesztőknek és talán még az átlagos Linux felhasználónak is!

A virtuális gépek lehetővé teszik, hogy futtassunk egy operációs rendszert mindössze egy ablakban a Linux rendszer asztalán. Ezek azért hasznosak, mert tesztelhetünk rajtuk más operációs rendszerre készített szoftvereket, kísérletezhetünk új operációs rendszerekkel és használhatunk ’’sandbox’’ szoftvereket is. Linux-on számos minőségi virtuális gép szoftver közül választhatunk, amelyek ráadásul ingyenesek is, csupán az operációs rendszer telepítőjére lesz szükség, amely Linux esetében szintén ingyenes.

Mi is az a virtuális gép?

Egy olyan szoftver, amely létrehoz egy komplett virtuális gépet virtuális hardverekkel. Ez a ’’gépezet’’ egy alkalmazásként fog futni egy ablakban a jelenlegi rendszerünk alatt. Egy telepítő CD-t vagy képfájlt boot-olhatunk a virtuális gépbe és a telepítő azt fogja hinni, hogy ez egy igazi gép, mivel a virtuális gép minden jellegével rendelkezik a valóságos, fizikai gépnek. Bármikor, amikor használni szeretnénk a virtuális gépet, csak meg kell nyitnunk az alkalmazást és dolgozhatunk vele egy külön ablakban a jelenlegi rendszer mellett.

Az adatok a virtuális gépről egy virtuális merevlemezen tárolódnak egy nagy, több Gigabájtos fájlban. Ez a fájl egy valódi merevlemezként kerül bemutatásra az operációs rendszernek, így nem kell a particionálással sem szórakozni, mint amikor két operációs rendszert szeretnénk telepíteni egymás mellé.

A virtuális gépeknek számos rendkívül hasznos és komoly felhasználásuk van, különösen Linux rendszereken. Lehetővé teszik, hogy más operációs rendszerekkel kísérletezzünk a jelenlegi felülírása nélkül. Ez azt jelenti, hogy egy új Linux disztrót bármikor kipróbálhatunk következmények nélkül, hiszen csak feltelepítjük a virtuális gépre. Ez Windows terén is igaz volt. Amikor például a Windows 8 és a rövid életű Windows 9 kijött, akkor elkerülhettük a fő rendszerünk instabilitását és egyszerűen kipróbálhattuk az új Windows-okat virtuális gépen.

A virtuális gép azt is lehetővé teszi, hogy bizonyos operációs rendszerekre exkluzív szoftvereket is használhassunk. Ha tehát Windows felhasználók vagyunk, de szeretnénk Linux-os programokkal dolgozni, akkor telepítünk egy Linux disztrót (Ubuntu, Linux Mint, stb.) egy virtuális gépre és már használhatjuk is a programokat. Mac felhasználók szintén használhatják ezt a módszert, hogy Windows-os vagy Linux-os programokat futtassanak.

Linux

A virtuális gép egyik legnagyobb előnye, hogy el van ’’kerítve’’ (sandbox) a gép többi részétől. Ez azt jelenti, hogy a virtuális gépben használt szoftverek nem jutnak ki onnan és nem tudnak babrálni a tényleges géppel. A Sandbox ezáltal lehetővé teszi a kevésbé stabil operációs rendszerek és szoftverek biztonságos futtatását is.

Aki még nem használt virtuális gépet, mindenképp érdemes kipróbálnia!

Vírusok a Mac-en. Mire kell számítani? Kell antivírus?

Megfordulnak a vírusok Mac-es gépeken is? Szükségem van antivírusra? A rövid válaszok azok, hogy igen (és nem) és igen (és nem).

Nagy általánosságban azt mondják már manapság a Mac-ekre, hogy biztonságosak. Ezt egyrészt arra vezetik vissza, hogy a vírusokat írók kevesebb vírust írnak Mac-ekre, mert abban a tudatban élnek, hogy kevés ember használja őket. A Mac operációs rendszer ráadásul Unix alapú, amely rendelkezik néhány beépített biztonsági funkcióval. Az Apple ráadásul számos egyéb módszert is alkalmaz, amelyek kihívássá teszik a Mac gépek támadását. Ilyen a Gatekepper, amely blokkol minden olyan szoftvert, amelyet az Apple digitálisan nem írt alá és engedélyezett. Ennek ellenére a veszély még mindig ott van, hogy gépünket támadás érheti.

A Windows Update (Windows frissítések) igen sok változáson ment keresztül a Windows 10-ben. Ezek közül a legnagyobb egy igen agresszív megközelítés afelé, hogy mindenki ’’up to date’’ legyen. A Windows 10 ezen kívül peer-to-peer alapú BitTorrent letöltéseket is fog alkalmazni a jövőben a frissítések eljuttatására a felhasználókhoz.

Sok, a Windows-ba integrált alkalmazás, mint például a Microsoft Edge böngésző és egyéb univerzális alkalmazások a Windows Store (Windows bolt)-on keresztül automatikusan fognak frissülni. Ez a Windows Update-től különálló folyamat.

A Vezérlőpult oldali kezelőfelület eltávozott

 

A Windows 8-ban két módszer is lehetőségünkre állt a frissítések kezeléséhez. Az egyik a PC beállítások ablak volt, a másik pedig a jó öreg Vezérlőpult. Ebből a Windows Update interfész eltávolításra került és ezentúl a Windows Frissítéseket ezentúl a Frissítés és Biztonság menüpont alatt fogjuk megtalálni, amelyhez a gépházból juthatunk el. Ez az egyetlen interfész, ahol megtekinthetjük a frissítéseket a Windows 10-ben.

 

A frissítések mind automatikusan települnek, és nem válogathatunk, hogy melyekre van szükségünk.

 

A Windows Frissítések interfészre való ellátogatás alkalmával egyetlen opció fogad minket: Frissítések keresése. A gombra kattintással a Windows megkeresi a legújabb frissítéseket és telepíti azokat, ha még nem lennének installálva. A Windows ettől függetlenül automatikusan is keresi és telepíti a legújabb frissítéseket.

Az eddigi Windows verziókkal ellentétben a Windows 10-ben már nincs lehetőség arra, hogy kiválasszuk, mely frissítéseket akarjuk telepíteni. A biztonsági frissítésektől a Windows Defender és az opcionális frissítéseken át a driver frissítésekig minden automatikusan telepítésre kerül. Az egyetlen opció, amelyet változtathatunk az az, hogy a Windows frissítésekor az egyéb Microsoft termékek frissítései is megjelenjenek e. Ennek segítségével kikapcsolhatjuk a frissítéseket a Microsoft Office és egyéb Microsoft termékek számára.

A Windows ’’Professzionális’’ típusú verzióiban lehet késleltetni a frissítéseket.

 

A Home (Otthoni) típusú rendszereken egyáltalán nem lehet elodázni a frissítéseket, de a professzionális Windows rendszereken van egy ’’Frissítések elhalasztása’’ opció az előbb említett speciális beállítások menüpontban, ahol a Windows frissítések találhatók. A biztonsági frissítéseket ellek ellenére is automatikusan megkapja ez a rendszer is, azonban a ’’feature’’ frissítéseket el lehet odázni pár hónappal. De nem örökké…

Ez ennek érdekében jött létre, hogy a céges, valamint a munkahelyi számítógépek stabilabbak legyenek és a rendszeradminisztrátorok tesztelhessék az új frissítéseket a gépeken, mielőtt tényleg használatba állítják azokat. A Windows 10 Professional-ra való frissítéssel ez a funkció elérhető lesz a Home userek számára is, azonban előbb utóbb mindenki megkapja az összes frissítést.

Hogyan élesszük újra Mac billentyűzetünket?

Meghalt a jó öreg Mac-es klaviatúra? Ha nem tényleg végzetes esemény történt, mint például az innivaló beleöntése, akkor jó esély van arra, hogy csak kicsit bele kell nyúlnunk egy-két szoftverbeállításba, hogy ismét életre keltsük. A Mac-es billentyűzetek hibáinak elhárítása általában ott kezdődik, hogy megállapítjuk: kábeles vagy vezeték nélküli e a billentyűzet. Az is megeshet, hogy csak 1-2 gomb nem funkcionál de az is lehet, hogy az egész billentyűkiosztás megváltozott. Nézzük tehát mit lehet tenni!

Vezetékes billentyűzet

– Ellenőrizzük az áramellátást. Ha egyik gomb sem regisztrál a klaviatúrán, akkor nézzük meg, hogy nem jött e ki a dugaszból a csatlakozó! Ezt a hátsó USB porton tudjuk ellenőrizni.

– Próbáljunk másik USB portot. Ha van másik (általában szokott lenni) és abban működik, akkor esélyes, hogy az előző USB porttal valami probléma adódott, ezt szervizben lehet megnézetni. ha ez nem jött be, akkor nagy valószínűséggel a billentyűzetnél lesz a probléma.

– Újraindítás. Lehet, hogy a Mac valamiért nem ismerte fel a billentyűzetet. Egy újraindítás ezen sokszor szokott segíteni.

Vezeték nélküli billentyűzet

 

– Ellenőrizzük az áramellátást. Vezeték nélküli billentyűzetek természetesen akkumulátorról műküdnek. Ha ez lemerül, akkor a billentyűzet nem funkcionál. A legtöbb ilyen klaviatúrán van bekapcsológomb is, ellenőrizzük, hogy bekapcsoltuk e az eszközt (zöld lámpa jelez vissza)!

– Ellenőrizzük a Bluetooth kapcsolatot. Nézzük meg, hogy a Bluetooth funkció engedélyezve van e a Mac eszközön és, hogy a Mac és a billentyűzet megfelelően párosítva van e! Előbbit a Rendszerbeállítások (System Preferences) – Bluetooth menüpontjában tudjuk megnézni. Ha megfelelően párosítva van a 2 eszköz, akkor az ’Eszközök’ (Devices) szekcióban látnunk kellene.

– Újraindítás. A vezetékeshez hasonlóan, előfordulhat, hogy bootoláskor a Mac nem ismeri fel elsőre a billentyűzetet.

– Húzzuk ki a vevőegységet. Ha az összes eddigi módszert megpróbáltuk, akkor a vevőegység eltávolítása, majd ismét csatlakoztatása még segíthet. Ezt az operációs rendszerben is megtehetjük nem fizikálisan az eszközök szekcióban a billentyűzetre kattintva, majd egy ’Control-kattintás’ és ’eltávolítás’ (Remove).

Mit tehetünk egy sérült billentyűzettel?

 

A sérülés mértékétől függően nem feltétlenül kell még leírnunk a jó öreg billentyűzetet. Ha például folyadék került a belsejébe, akkor egy alapos szárítással sok esetben még megmenthető. A lényeg természetesen a gyors reakció, hiszen így minél kevesebb áramkört zár rövidre a folyadék. Ez Macbook-oknál különösen fontos!

Húzzuk ki a billentyűzetet -> fordítsuk fejjel lefelé, hogy minden víz kifollyon -> kopogtassuk meg egy kicsit -> fújjunk keresztül rajta sűrített levegőt -> hagyjuk száradni legalább 12 óráig.

Ez a megoldás a ragadósabb italok esetében sajnos nem mindig hatékony, megeshet, hogy utólag szét kell szedni a billentyűzetet, hogy ismét helyre lehessen hozni.

Ha a Linux terminált profi módon szeretnénk használni, akkor szükségünk lesz egy bizonyos alaptudásra a fájlok és mappák kezelése, valamint az azok között történő navigáció terén. A Unix filozófiához hűen: minden parancs egy valamit csinál és azt jól csinálja.

A Midnight Commander nevű program egy kiválóan megírt és minőségi alkalmazás a Linux terminálhoz, amely egyfajta front end-ként (előlap) fog viselkedni és fogadja majd parancsainkat. Ismerkedjünk meg tehát néhány hasznos paranccsal!