A rendszer telepítése után vagy a live módban való kipróbálásnál a teendő ugyan az.

Megjegyzés: A leírás elkészítésében sokat segített szpigy leírása, thx.
Főmenü (Lancelot) -> Kedvencek -> Rendszerbeállítások

Rendszerbeállítások

Rendszerbeállításokon belül a blackPanther OS fül

blackPanther OS fül

Kattintsunk a kapcsolat varácslóra, rendszergazda jogokkal kell rendelkeznünk, ezért kéri a root jelszót , ami alapértelmezetten: root.

Kapcsolat varázsló

Felugrik a hálózat és internet beállítás ablak itt a DSL kapcsolatot válaszuk.

hálózat és internet beállítás

Következőkben beállíthatjuk,melyik hálózati csatolót szeretnénk használni.

válaszuk ki a hálókártyánk

Ebben az ablakban válaszd a Magyarországot, de ne a Matávot , mert ugyebár az megszűnt.

ország választás

A PPPOE kapcsolatot válaszuk ki.

PPPoE

Ebben az ablakban értelemszerűen a szolgáltatódtól kapott felhasználói nevet és jelszót írd be a megfelelő helyekre.

felhasználónév és jelszó beállítások

“Itt egy kis finomhangolás, ahol engedélyezheted a felhasználók számára a kapcsolatot (több felhasználó esetén), és bekapcsolhatod az automatikus csatlakozást, így a rendszer indításakor rögtön csatlakozni fog a géped a netre, egyből indíthatod a böngésződet.”

Egy jó tanács a képen.

kész a beállítás

Remélem hasznos lesz a leírás számodra kedves olvasó.

Még a telepítés előtt megjegyezném, hogy igen csak kísérleti stádiumban van a dolog, így lehetséges, hogy hibába fogunk botlani előbb-utóbb. Bár én három napos használat alatt nem találtam egyet se, plusz teljesen visszaállítható a folyamat.

Íme a látvány, néhol még hiányos, pl.: a felső a panel egyes helyein

Akkor kezdjünk is bele.

Először is fel kell vennünk egy PPA-t, azaz tárolót. Karmic (esetleg Lucid) estén adjuk ki a következő parancsot:

sudo add-apt-repository ppa:erik-b-andersen/rgba-gtk

Ha minden jól ment felvettük a tárolót, illetve importáltuk a hozzávaló kulcsot is. Ezután frissítsük a forrásokat és telepítsük az új csomagokat:

sudo apt-get update
sudo aptitude upgrade

GNOME Téma monitor

Engine settings

Ha ezzel is meg volnánk, navigáljunk el a Rendszer / Beállítások / GNOME Color Chooser alkalmazáshoz és indítsuk el. A képen látható módon válasszuk a Téma-motorok fület (a sor legvégén, nem látható alapból a képernyőn!). Ott pipáljuk ki a Global előtti rádiógombot, majd a legördülőlistából válasszuk ki a Murine-t. Majd kattintsunk a Beállítások opcióra és ott pipáljuk ki mindkét rádiógombot az “A Enable/Disable RGBA support beállítása” (még nincs rendesen lefordítva) és az “Enable/Disable support” előtt. Kattints az alkalmaz gombra, majd zárd be. A következő dolgod, hogy a Rendszer / Megjelenéseknél a Téma fülnél választasz egy Murine-os témát. (még nem látható a változás). Most nyisd meg az Ubuntu Szoftverközpontot és telepítsd az Asztali effektek speciális beállítási (ccsm) és a compiz-fusion-plugins-extra csomagokat, mindkettő előjön, ha a compiz szót beírjuk a keresőbe (Karmic alatt az egyik csomag csak a Synapticban lesz meg). Most jelentkezz ki és be. Ha meg vagy menj a Rendszer / Beállítások / CompizConfig beállításkezelőhöz és ott az Effektusok alatt pipáld ki az Ablak elmosást. Az elmosás szűrőt állítsd Glauss-ra és a Glauss-sugarat 4-re vagy 5-re, tetszés szerint. Ha elégedett vagy zárd be az ablakot és élvezed a látványt.

Megjegyzés: Több alkalmazásnál (pl. Firefox) le van tiltva egyelőre, mert kiakasztja a programot. Ha vissza szeretnéd állítani a dolgokat ezen a linken, az Uninstall fejezet alatt megtalálod a mikéntjét, ha valami nem lenne világos nyugodtan kérdezz a kommentek között.

Első lépésnek töltsük le a Server fájlt a http://www.teamspeak.com/ oldalról. Ha minden jól ment akkor egy ilyen fájl teamspeak3-server_linux-x86-3.0.0-beta5.tar.gz

Ez után kezdjük meg a MySQL telepítését.

sudo apt-get install mysql-server mysql-client libmysqlclient15-dev phpmyadmin apache2

A telepítés folyamán kérni fogja a root user jelszavát, itt adjunk meg egy tetszőleges jelszót. Ezt követően a Web server to reconfigure automatically: kérdésre válasszuk ki az apache2-t és nyomjunk Enter-t. Configure database for phpmyadmin with dbconfig-common kérdésre válaszoljunk igennel, majd adjuk meg korábban megadott MySQL jelszavunkat.

Most létrehozzuk a TS serverhez szükséges adatbázist:

mysql -u root -p

(mikor kéri adjuk meg MySQL root felhasználó jelszavát)

CREATE DATABASE teamspeak;

Majd ellenőrizzük, hogy valóban létrehozta-e az adatbázist:

SHOW DATABASES;

mysql> show databases;
+——————–+
| Database |
+——————–+
| information_schema |
| mysql |
| phpmyadmin |
| teamspeak |
+——————–+
4 rows in set (0,00 sec)

Ha ezt látjuk akkor sikerült hozzáadnunk az adatbázist. Most lépjünk ki a quit paranccsal.

Most hogy létrehoztunk az adatbázisunkat lássunk neki a telepítéshez.

Csomagoljuk ki a letöltött fájlunkat:

gunzip teamspeak3-server_linux-x86-3.0.0-beta5.tar.gz
tar xvf teamspeak3-server_linux-x86-3.0.0-beta5.tar

Ezt követően lépjünk be a következő könyvtárba: teamspeak3-server_linux-x86

cd teamspeak3-server_linux-x86

Hozzuk létre a server beállításait. Erre 2 lehetőségünk van.

1.

./ts3server_linux_x86 createinifile=1

parancs kiadásával a program automatikusan legenerálja nekünk és el is indítja a servert MySQLi támogatással.

2.

mcedit ts3server.ini

paranccsal létrehozzuk manuálisan és a következő tartalmat másoljuk bele:
(Ha az 1-est választjuk nyomjunk CTRL+C-t a futtatás megszakításához, majd szerkesszük át a ts3server.ini fájlt ezekre a beállításokra)

machine_id=
default_voice_port=9987
voice_ip=0.0.0.0
licensepath=
filetransfer_port=30033
filetransfer_ip=0.0.0.0
query_port=10011
query_ip=0.0.0.0
dbplugin=ts3db_mysql
dbpluginparameter=ts3db_mysql.ini
dbsqlpath=sql/
dbsqlcreatepath=create_mysql/
logpath=logs
logquerycommands=0

Mentsük el a fájlt.

Most létre kell hoznunk az MySQL kapcsolatot felépítő fájlt.

mcedit ts3db_mysql.ini

Írjuk be a következő tartalmat:

[config]
host=localhost
username=root
password=megadott jelszavunk
database=teamspeak
socket=

A socket= után ne felejtsük el hagyni egy üres sort, mert más különben nem fog működni. Ezt követően mentsük a fájlt.

Adjuk ki a következő parancsot:

./ts3server_linux_x86 inifile=ts3server.ini

A sok adatból ami elénk tárul a következőkre van szükségünk:

——————————————————————
Server Query Admin Acccount created
loginname= “serveradmin”, password= “ADZswfYQ”
——————————————————————
 
2009-12-23 20:02:40.603364|WARNING |VirtualServer | 1| ——————————————————–
2009-12-23 20:02:40.604106|WARNING |VirtualServer | 1| ServerAdmin token created, please use the line below
2009-12-23 20:02:40.604418|WARNING |VirtualServer | 1| token=yYO1OIU5ba67Dpb1em0EIGYCSmgN5DAoyJ6kvhqd
2009-12-23 20:02:40.604746|WARNING |VirtualServer | 1| ——————————————————–

Ezek az Adminisztrációhoz elengedhetetlen adatok. Ezeket jól el kell tárolni, főleg a felhasználónevet és jelszót, mert az többet nem tudjuk előhozni. A token-t a logból ki tudjuk még keresni.

Most már nincs más dolgunk, mint elindítani a klienst és csatlakozni a server ip címéhez.

Ahhoz, hogy a rendszerünkön át tudjuk állítani a bootolási sorrendet, elő kell hívni a System startup and recovery panelt.

Ehhez nyissuk meg a System ablakot: Mycomputerre (Sajátgépre) jobb katt, és Properties( Tulajdonságok) vagy nyomjuk meg a <Win>+<Pause> gombot.

Itt választjuk a képen megjelölt lehetőséget:

Az  Advanced fülön, a teljesítményt, és a felhasználói profilokat tudjuk állítani. Nekünk a legalsó kell, a Start up and recovery, azaz az indítás és a visszaállítás.

Az előjövő újabb ablakon, a kékkel jelölt helyen, az elsődleges rendszert tudjuk kiválasztani,  ami azt jelenti, hogyha bekapcsoljuk a gépet, és nem nyomunk meg semmit,  akkor x idő tétlenség után elindul.

A pirossal jelölt helyen pedig a várakozási időt tudjuk megadni. E funkcióval azt érhetjük el, hogy az alapértelmezett rendszer 10 másodpercnyi tétlenség után, magától betöltődjön.

Az Evolution-t megnyitva a Névjegyek nézetben válasszuk az Új Címjegyzék lehetőségét.

Új címjegyzék

A felugró ablakból válasszuk ki a Google címjegyzéket.

Google címjegyzék

Ezt követően találjunk ki egy jó nevet a jegyzéknek, jobb híján legyen tesztelek. Válasszuk alapértelmezettnek, majd adjuk meg a felhasználónevet. A frissítések gyakoriságát is itt szabhatjuk meg. A címjegyzék tartalmáról akkor érdemes helyi másolatot készíteni, ha akkor is látni szeretnénk a címjegyzék tartalmát, mikor épp nincs internetes kapcsolatunk. (Ez notórius sóvárgóknak kitűnő választás. Flegmatikusok inkább igyanak egy kávét, míg újra lesz kapcsolatuk.)

Google címjegyzék

Az Evolution az első adandó alkalommal rá fog kérdezni a jelszavunkra, amit érdemes megjegyeztetni vele, hacsak nem akarjuk minden alkalommal újra beírni. Szerintem Teszt Elek rábízza.

Jelszó megadása

Ettől kezdve Teszt Elek vígan használhatja a Gmail címlistáját, ahonnan bármikor betöltheti Száj Bertalan vagy Darabos Barna címét.

Tesztelek szegényes címlistája

Ahhoz, hogy a címzett beírása közben az Evolution felkínálja a lehetőségeket, ezt külön be kell állítani a levelezés beállításainál.

Miután ennyire ügyesen sikerült az első lépés, Teszt Elek vérszemet kap (a mikulástól ajándékba) és a naptárak közé is szeretné behívni a Google naptár bejegyzéseit, mi több, szeretné innen szerkeszteni is a bejegyzéseket . Ez szinte eltéveszthetetlenül könnyen fog menni.

Válasszuk ki a Naptárak nézetben az Új naptár lehetőségét.

Új naptár

A felugró ablakban válasszuk a Google típust, adjunk neki egy nevet (pl. tesztelek), írjuk be a felhasználónevet, állítsuk be a frissítés gyakoriságát és döntsünk az alapértelmezettség tekintetében. Teszt Elek így dönt (Elex Choice).

Új Google naptár felvétele

A fenti ablakban látható, hogy Elek több naptára közül is választhatunk, előfordulhat ugyanis, hogy nem csak egy alapnaptárat használ, hanem feliratkozott egyéb naptárakra is. A Lista letöltése gomb megnyomásával böngészhetünk a naptárai között, melyeket majd egyesével kell felvenni.

Elek névnaptára

Mint láthatjuk Elek már nézegeti is a magyar névnapokat a naptárában. És örül…

Indítsunk el egy terminált és írjuk be a következő sort:

sudo update-alternatives --config editor

Ez után kérni fogja a root jelszavunkat és a következő képet fogjuk látni:

Alapértelmezett szerkesztő kiválasztása

Itt tudjuk kiválasztani a már feltelepített szövegszerkesztőket. Egyszerűen csak adjuk meg a kíván szövegszerkesztő kódját. Csillaggal jelöli a rendszer azt a szerkesztőt, amelyik az alapértelmezett.

A beállított szerkesztő

Így már bármilyen terminálos programban (Pl.: Midnight Commander) a kedvenc szövegszerkesztőnk fog megjelenni.

1. Engedélyezzük Gmailen A POP-ot és az IMAP-ot (Beállítások/Átirányítás POP/IMAP).
   

   POP és IMAP engedélyezése

2. Indítsuk el az Evolutiont, majd az első két kérdésnél a “Tovább” gombra kattintsunk rá.
   

   Evolution első indítása

3. Adjuk meg nevünk, és e-mail címünk (ha nem használunk válaszcímet akkor hagyjuk üresen és a szervezet nevét sem kötelező megadnunk).
   

   Név és email cím megadása

4. A következő ablakban a kiszolgáló típusának a következőket adhatjuk meg:
   • Ha POP elérést szeretnénk: A kiszolgáló típusa legyen POP, a kiszolgáló címe pedig pop.gmail.com. A Biztonságos kapcsolatnál a listából az SSL opciót válasszuk.
     

     POP3 elérés beállítása

   • Ha IMAP elérést szeretnénk: Kiszolgáló típusa IMAP, kiszolgáló címe: imap.gmail.com. A biztonságnál válasszuk ki az SSL titkosítás opciót.
     

     IMAP elérés beállítása

5. A hitelesítés típusánál hagyhatunk mindent úgy ahogy van, ha gondoljuk jegyeztessük meg jelszavunk.
6. A fogadás beállításai című ablaknál állítsunk mindent úgy ahogy nekünk jó, ez már egyértelmű.
   

   Levélfogadás beállításai

7. A levél küldése nevű ablakban a kiszolgáló legyen smtp.gmail.com és használjunk szintén SSL titkosítást, a kiszolgáló megköveteli a hitelesítést gombon pedig legyen pipa.
   

   Levélküldés beállításai

8. A postafiók kezelésnél nevezzük el fiókunkat.
   

   Postafiók-kezelés

9. Az időzóna legyen Európa/Budapest (vagy ami lakóhelyünknek megfelel) – opcionális, nem minden esetben kérdezi meg az Evolution

És már kész is az Evolution+Gmail páros!

Szeretném kihangsúlyozni, hogy nem teljesen szájbarágós útmutató, hanem feltételezek némi alapképzettséget (telepítés, /etc könyvtárismeret, szerverek alapismerete, ftp alapismeret, stb). Pont ezért nem is feltétlen Ubuntu specifikus a leírás, hanem átültethető más Linux distrókra is. Azoknak szánom akik abban a helyzetben voltak mint én, hogy már csak egy kis apró lökés, segítség kell, hogy meglegyen a tökéletes konfigjuk.

Mivel túl sok időt nem akarok egy ilyen egyszerű rendszer felépítésére fordítani, már ami a tanulást illeti sem, kézenfekvőnek bizonyult a VSFTPd tudásom mélyítése.

Vágjunk bele:

Először is telepítjük lehetőleg a legfrissebb verziót. Majd elővesszük a vsftpd.conf konfigurációs filet -ami nekem az /etc -ben van- és elkezdjük felvemmi bele a következő értékeket:

A file beállításai a man vsftpd.conf -ban is megtalálhatóak.

FIGYELJÜNK RÁ HOGY A kulcs=érték PÁROK KÖZTI EGYENLŐSÉG JEL KÖZÖTT NEM SZEREPELHET SZÓKÖZ!

Mivel én standalone futtatom a szervert, ezért figyelőállásba teszem:

listen=yes

Irányított hozzáférést akarok csak, semmi anonymous kapcsolódást nem engedek meg:

anonymous_enable=no

A szerveren létrehozzott usereimet használom, mivel kihasználom majd a home könyvtáraikat:

local_enable=yes

Ezeket a usereket a home könytáraikba zárom: (vagyis inkább a /etc/passwd fileban megadott könyvtáraikba)

passwd_chroot_enable=no

Alapértelmezetten nincs írási joga senkinek:

write_enable=no

Én speciel nem rejtem el a fileok listájában a tulajdonosok id-it:

hide_ids=no

Felhasználó lista alapján engedélyezem a belépést:

userlist_enable=yes

Ez a felhasználói lista azokat az embereket tartalmazza akik beléphetnek:

userlist_deny=no

A felhasználói lista ez a file legyen: (ebben minden felhasználót csak szimplán egy új sorba írunk és kész is a lista)

userlist_file=/etc/vsftpd.user_list

A felhasználókat bezárjuk az otthonukba:

chroot_local_user=yes

Lesz egy listánk azokról akiket mégsem zárunk be a könyvtáraikba: (és őket a /etc/vsftpd.chroot_list fileban adjuk meg)

chroot_list_enable=yes

Ebben a könyvtárban fogjuk létrehozni minden usernek a saját testreszabását tartalmazó fileját: (pl /etc/vsftpd_user_con/ikon az ikon nevű felhasználónak, akinek itt megadjuk egy write_enable=yes -el, hogy ő bizony feltölthet)

user_config_dir=/etc/vsftpd_user_conf

Beállítjuk a maximális egyidejű felhasználó számot:

max_clients=50

és az egy gépről bejelentkezők maximális számát:

max_per_ip=10

Érdemes logot is beállítani, így az esetleges hibákat mindíg hamar tudjuk orvosolni:

xferlog_enable=yes
dual_log_enable=yes

A beállításokkal megvolnánk, de most jön egy fogós kérdés: ha máshol vannak a megosztandó fileok, mint a userek home könyvtárai, akkor azokat hogyan érik el? Főleg a bezártság miatt még symlinkezni sem tudunk. Erre jön segítségül -megfelelően beállított linux jogosultságok esetén- a mount –bind parancs. Tulajdonképpen egy könyvtárat egy másik helyre is felmountolhatunk vele és így teljes értékű eléréssé válik, nem úgy a symlink. Ahhoz pedig, hogy bootkor is megőrizzük ezeket a mountokat, nyugodtan tegyük bele őket az /etc/fstab -ba, például így:

/mnt/examplemount/olddir  /somewhere/newdir   auto   bind   0 0

A telepítés nagyon egyszerű, csak nyissunk egy terminált (Alkalmazások -> Kellékek -> Terminál) és adjuk ki az alábbi parancsot:

sudo apt-get install mail-notification

Miután lefutott a telepítés, állítsuk be.

Először is gondoskodnunk kell a program automatikus indításáról. A menüben indítsuk el: Rendszer -> Beállítások -> Indítópult (egyes kiadásokban Indítópult helyett munkamenetek). A megjelenő ablakban azok az alkalmazások szerepelnek, amik automatikusan elindulnak miután felhasználónkkal bejelentkezünk az asztali környezetbe. Az értesítő hozzáadásának a legegyszerűbb módja, ha most az Alkalmazások -> Internet -> Mail Notification -ra kattintva, de a gombot nyomva tartva egyszerűen “drag&drop” módszerrel ráhúzzuk az Indítópult ablakára. Ez után be is zárhatjuk az Indítópultot.

Térjünk magának a programnak a beállítására. A beállítóablakot a menüből a Rendszer -> Beállítások -> Mail Notification útvonalon érjük el.

A még üres beállító ablak

Most egy GMail-es postafiók figyelést fogjuk beállítani. A +Hozzáadás gombra kattintva kapunk egy párbeszédpanelt, a Mailbox type-nál válasszuk ki a GMail-t, és írjuk be a felhasználói nevünket (@gmail.com nem kell, csak az eleje) és jelszavunkat.

Gmail account hozáadása

Alul a +Hozzáadás gombra kattintva bezáródik az ablak, és a program le is ellenőrzi a postafiókot. Amennyiben valamit elrontottunk, hibaüzenetet kapunk a fiók leírásában.

Gmail account hozáadása

Kattintsunk a fiókra, és a Tulajdonságok gombbal már javíthatjuk is a hibát. Okézzuk le, jól működő beállításokkal már nincs hiba a leírásban.

Gmail account hozáadása

Most adjuk hozzá egy Freemail -es postafiókot is. Kattintsunk a +Hozzáadás gombra, a párbeszéd panelen a postafiók típusát állítsuk be POP3 -ra, a szerver címét pop3.freemail.hu -ra, írjuk be a felhasználót (@freemail.hu nélkül) és a jelszót.

Freemail fiók hozzáadása

Még nem végeztünk, kattintsunk a párbeszédpanel Connection fülére, és az alján a hitelesítési módszert Autodetect -ről állítsuk át USER/PASS -ra, és most már megnyomhatjuk a +Hozzáadás gombot.

Freemail bejelntkezés beállítása

Amennyiben van még, a fentieknek megfelelően állítsuk be a többi postafiókunkat is, most már használatra kész a rendszer. Azaz csak gondolnánk, mert amint egy levelet kapunk, egy meglehtősen otromba párbeszédpanel nyílik meg, pedig mi szeretnénk a Jaunty elegáns értesítési területén látni az új leveleket. (Korábbi kiadásoknál ez még jól működött.)

Mail Notification értesítő panel

Hogy ez ne így legyen, mélyebben bele kell nyúlnunk a program beállításaiba. Indítsuk el a Gnome konfiguráció szerkesztőjét. Nyomjuk meg az ALT+F2 gombokat egyszerre, és a párbeszédpanelre írjuk be:

gconf-editor és nyomjunk ENTER -t.

Gconf-editor indítása

A bal oldali faszerkezetet bontsuk ki az / -> apps -> mail-notification ágig, és azon belül kattintsunk a popups ágra. A jobb oldalon megjelenő listában a kattintsunk jobb egérgombbal az actions bejegyzésre, és válasszuk ki a megnyíló menüből a Kulcs szerkesztése opciót.

Szerkesszük a bejegyzést

A megnyíló panelen a kulcs összes bejegyzését töröljük.

Mindent töröljünk a kulcsból

Okézzuk le, és be is zárhatjuk a konfiguráció szerkesztőt. Most már az értesítési terülten kapunk jelzést az új levelekről.

A már helyesen megjelnő értesítés

Control Center indítása

Első lépésként jelentkezzünk be rendszergazdaként, majd indítsuk el a Control Centert a melyet a tálcán a Firefox gyorsindítójától kettővel balra találunk.

Control Center

Most keressük meg a Hardware menü pontot és kattintsunk rá.

Control Center

Most kattintsunk a Configure 3D Desktop effectre.

Control Center

Most jelöljük be a Compiz Fusion melletti választó gombot.

Control Center

Most ha az Advanced settings melletti nyílra kattintunk legördül egy kis lista, ahol választhatunk a nativ suport és az Xgl között, alapból a nativ suport lesz bejelölve. Ha a használata esetén grafikai bug-ok jelentkeznek jöjjünk vissza ide a Configure 3D Desktop effect-hez és kapcsoljuk ki a Compizt, majd indítsuk újra a gépet és ismét jöjjünk ide, kapcsoljuk be a Compizt de most válasszuk az Xgl-t.

Control Center

Most kattintsunk az Ok gombra, és indítsuk újra a gépet. Előfordulhat, hogy újraindításkor meg áll az állapotjelző hosszú időre, ekkor nyomjunk egy entert majd felhasználó névnek írjuk be hogy root és adjuk meg a rendszergazda jelszavát. Ezután megjelenik a prompt ahova írjuk be, hogy init 6 és nyomjunk egy entert, ennek hatására a számítógép újraindul.

Compiz Config Setting Manager indítása

Ha a számítógép újraindult kattintsunk a PC menüre majd a futtatás menüpontra és írjuk be ccsm és nyomjunk egy entert.

Compiz Config Setting Manager

Most hogy elindult a Compiz Config Setting Manager lehetőségünk van beállítani az asztali efekteket. Nézünk is meg most egy pár lehetőséget közülük az alábbi videó segítségével.

PCLinuxOS 2009.2 Compiz from Sipiczki János on Vimeo.

IMAP levelezést kért a felhasználó, hogy az összes  levelet bárhol el lehessen érni (beérkezett, elküldött, piszkozat).

A beállítások után a Piszkozatok mappából nem volt képes áttenni a leveleket az IMAP kiszolgálón lévő elküldött elemek mappába.

A hibaüzenetben szépen leírta, hogy nem találja a fiókot, helytelen a mappa neve (Invalid mailbox name).
Hogy az Outlook tudja kezelni a szerveren lévő mappákat és minden levelet tudjon másolni, a következő beállításra van szükség.

Válasszuk ki az levélfiókunkat.

A fiókbeállításokban kattintsuk az IMAP fülre.

A gyökérmappa elérési útjához írjuk be nagybetűkkel és ponttal a végén: INBOX.

Tegyünk egy pipát a különleges mappák tárolása az IMAP kiszolgálón felirat elé.

Az Outlook automatikusan kitölti

Elküldött elemek elérési útja:  Elküldött elemek

Piszkozatok elérési útja: Piszkozatok

Innen töröljük ki a szép magyar leírást és javítsuk át a következőkre:

Elküldött elemek helyett: Sent

Piszkozatok helyett:  Drafts

Alkalmazzuk a beállításokat és már működni  is fog rendesen az IMAP fiók kezelés.

Megjegyzés:

Ne féljünk új programokat használni a Windows rendszerbe beépített programok helyett.

Levelezésre ajánlom a Mozilla által fejlesztett Thunderbird  levelezőprogramot.

Böngészésre pedig a  Mozilla Firefox, Google Chrome vagy a Opera böngészőjét.

Mind a levelező mind a böngészők elérhetők magyar nyelven.

Screenlets

Már a program telepítésekor kapunk jó-néhány kütyüt. De innen vagy innen további kisalkalmazásokat is letölthetünk hozzá.

Screenlets – rengeteg kütyü! (nem csak ezek)

A Screenlets telepítése

Terminálban (Alkalmazások > Kellékek > Terminal):

sudo apt-get install screenlets

Synapticban (Rendszer > Adminisztráció > Synaptic csomagkezelő):

Keressük meg a screenlets csomagot, majd jelöljük ki és kattintsunk az Alkalmaz gombra.

Használat

A telepítés után az Alkalmazások > Kellékek > Screenlets menüben érjük el. Indítsuk el a programot. Egy kisalkalmazás használatához kattintsunk a listában egy elemre, majd kattintsunk bal oldalt a Launch/Add gombra. Ahhoz, hogy a kütyü elinduljon minden rendszerindításkor, be kell pipálni az “Auto start on login“-t. Érdemes még bejelölni (ha nem lenne) a “Show daemon in tray” elemet is. Ezzel egy kis ikont helyezünk el az értesítési területen, melyről egyszerűbben lehet vezérelni a programot.

Screenlets manager – innen lehet kiválasztani a kütyüket

Ha el szeretnénk távolítani egy gadgetet az Asztalról, akkor jelöljük ki a kütyüt a listában, majd vegyük ki a pipát a “Start/Stop” és az “Auto strat on login” elemek elől.

Minden egyes kisalkalmazásnál, melyet kitettünk az Asztalra szabályozható a megjelenése. Növelhető a mérete, rögzíthető, stb. Némely alkalmazás kinézete külön-külön témázható. Ezeket a beállításokat a jobb egérgombbal a gadgetre kattintva hívhatjuk elő.

Egy kütyü menüje

gDesklets

A program kicsit puritánabb felületű, mint a Screenlets, de ennek ellenére remekül használható. A telepítésekor alapból rengeteg kütyüt kapunk. Ha pedig nem lenne elég, akkor a gdesklets.de oldalról, valamint a gnome-look-ról is tölthető le hozzá.

gdesklets

A gDesklets telepítése

Terminálban:

sudo apt-get install gdesklets

Synapticban:

Keressük meg a gdesklets csomagot, majd jelöljük ki és kattintsunk az Alkalmaz gombra.

Használat

A telepítés után az Alkalmazások > Kellékek > gdesklets menüben érjük el. A program indítása után egy üzenet jelenik meg. Az üzenetből kiderül, hogy a <SHIFT> + <F12> gombok lenyomásával hozhatjuk az előtérbe az Asztalra kihelyezett kütyüket. Igen, – ellentétben a Screenletsel – itt nem alapból az ablakok fölött indulnak a kütyük.

A program felülete két részre osztható. A bal oldalon vannak a kategóriák címei, jobb oldalon pedig a kiválasztott kategóriába tartozó kütyük.

A gDesklets managere

Egy kütyü elindításához csak duplán kell kattintani rá. Itt is minden egyes kütyünél lehetőség van beállításokat eszközölni, bár szerintem nem annyira részletesen, mint a Screenlets esetében. Ezeket a beállításokat szintén a jobb egérgombos menüből csalhatjuk elő. Ugyanebből a menüből lehet törölni a kisalkalmazást az Asztalról.

Egy kütyü helyi menüje gDesklets használata esetén

Google Gadget

(Szinte) Mindenki kedvence, a google is készített ilyen kütyüket Ubuntura. A programhoz ráadásul rengeteg kütyü érhető el az Interneten. Például itt.

A program alapból sidebar módban indul. Ilyenkor egy keskeny sávban helyezkednek el a kisalkalmazások a képernyő jobb oldalán. De ezt megváltoztathatjuk, így szabadon pakolhatjuk a kisalkalmazásokat ide-oda.

google gadgets sidebarral

Extraként kapunk még egy “kütyü-készítőt” is. Ezt az Alkalmazások > Fejlesztés > Google Gadget Designer menüben találjuk.

Gadget Designer

A Google Gadgets telepítése

Terminálban:

sudo apt-get install google-gadgets-gtk

Synapticban:

Keressük meg a google-gadgets-gtk csomagot, majd jelöljük ki és kattintsunk az Alkalmaz gombra.

Használata

A program az Alkalmazások > Internet > Google Gadgets (GTK) menüből indítható. Alaphelyzetben egy oldalsávot látunk két gadgettel. Ha saját magunk szeretnénk elrendezni a kütyüket, akkor kattintsunk az értesítési területen jobb egérgombbal a Google Gadgets ikonra és a menüben vegyük ki a pipát a Sidebar opció elől.

Újabb kütyük hozzáadásához ugyanebben a menüben válasszuk ki az Add Gadgets… elemet.

Google Gadgets program helyi menüje

Ekkor megnyílik a Gadget Browser, amelyből kiválaszthatjuk a hozzáadandó kütyüket. Itt kattintsunk az Add gombra.

Gadget Browser

Amennyiben “harmadik féltől” származó gadgetet akarunk hozzáadni (tehát, amit nem a google fejlesztett), megjelenik egy figyelmeztető ablak.

Harmadik féltől származó kütyü esetén ez az ablak figyelmeztet

Természetesen a Google programja esetén is lehetőség van a kütyüket külön-külön személyre szabni. Gondolok például a méretére, láthatóságára…

Egy kütyü eltávolításához vigyük rá az egeret és kattintsunk a megjelenő “X”-re. Vagy kattintsunk rá jobb egérgombbal és válasszuk a Remove elemet.

Összegzés

A három program közül talán a Google Gadgets a legkönnyebben használható, de a Screenlets kezelése is hamar elsajátítható. A gDesklets-et elég keveset használtam, főleg a nehezebb kezelhetőség miatt. Ráadásul valamiért a frissen telepített Virtualboxos Ubuntu 9.04-en nem akart elindulni. De éles rendszeren működött rendesen.

Kütyük terén szerintem a Screenlets-hez és a Google programjához lehet a legtöbb kisalkalmazást találni az Interneten. Részemről továbbá pozitív dolog, hogy a Google mellékel egy “kütyü készítő” alkalmazást is a programjához.

Ennyi voltam! ;)

(a leírtak működnek általában más disztribúciókon is, nem csak Debian alatt)

Nézzük meg, hogy a rendszer rendesen felismerte e a WIFI kártyát

ifconfig -a

wlan0 vagy hasonló nevű (Atheros wifi kártya esetén van egy ath0 interfész is, ez esetben azt kell használnunk) nevű hálózati interfészt keressünk. Az eth kezdetűek a vezetékes ethernet kártyák.

Telepítenünk kell a wpasupplicant nevű csomagot. Debian (Ubuntu, stb.) alapú rendszereknél a következő paranccsal tehetjük meg:

aptitude install wpasupplicant

Telepítés után nyissuk meg a konfigurációs fájlját (ha nem root jogokkal léptünk már be, akkor a sudo parancsot ne feledjük beírni elé!):

editor /etc/wpa_supplicant.conf

Majd írjuk be a következő opciókat a fájlba:

network={
             ssid="wifi_nev"
             psk="wifi_kulcs"
}

A hálózat SSD-jét a wifi_nev helyére, a hálózat kulcsát pedig a wifi_kulcs helyére írjuk be. Majd lépjünk ki és mentsük a fájlt (nano esetén ALT+X és Y, vim estén pedig a :wq beírásával)

Most már csak tudatnunk kell a rendszerrel, hogy a megadott beállításokat használja. Ezt a következő paranccsal tehetjük meg (ha nem wlan0 a wifi kártyánk neve, akkor írjuk át!):

wpa_supplicant -B -iwlan0 -c/etc/wpa_supplicant.conf -Dwext

Majd pedig kérjünk egy IP címet a DHCP kiszolgálótól

dhclient wlan0

Ha minden jól megy, akkor kapnunk kell egy IP címet a DHCP kiszolgálótól (routertől, stb).

Hogy ez miért jó nekünk? Mindig pontos lesz az óránk (mivel ezek az időkiszolgálók atomórákból veszik a pontos időt), így elkerülhetünk mindenféle idő, dátum beállítással kapcsolatos problémát.

A szolgáltatás az NTP (Network Time Protocol) protokoll segítségével kommunikál az interneten.

Ubuntu alatti bekapcsoláshoz kattintsunk a Rendszer menüre, majd itt a Adminisztráció és ezen belül az Idő és dátum menüpontot válasszuk.

Idő és dátum a Rendszer, Adminisztráció menüben

Majd az Idő és dátum beállításai ablakban a Feloldás gombra kattintsunk.

Idő és dátum beállításai

Adjuk meg jelszavunkat, majd kattintsunk a Hitelesítés gombra.

Hitelesítés

Majd a Beállítások lenyíló listából a Kézi beállítás helyett válasszuk a Szinkron fenntartása… opciót. Amint rákattintottunk feldob egy ablakot az Ubuntu, hogy nincs telepítve az NTP kliens, telepítjük e. Itt mondjuk neki, hogy szeretnénk telepíteni, tehát az NTP támogatás telepítése gombra kattintsunk.

Az NTP támogatás nincs telepítve

Adjuk meg megint a jelszavunkat a csomag telepítéséhez

Jelszó megadása telepítéshez

Most már csak meg kell adnunk azt a szervert, ahonnét az Ubuntunk az időt szinkronizálja. Alapértelmezetten az ntp.ubuntu.com szerver állítódik be, azonban célszerűbb magyar szerverek között válogatni. Erre kiválló cím a hu.pool.ntp.org, mely mindig egy más magyar szerver címét adja vissza.

A módosításhoz kattintsunk a Kiszolgálók kiválasztása gombra.

Idő és dátum beállításai internetes szinkronizáció esetén

A listában keressük meg az ntp.ubuntu.com szervert, majd vegyük ki előle a pipát. A Hozzáadás gomb melletti mezőbe írjuk be: hu.pool.ntp.org majd kattintsunk a hozzáadás gombra. Ezután Bezárás gombra kattintva kiléphetünk innét (majd megint Bezárás).

Időkiszolgálók

sensorsd telepítése Synaptickal

Jelöljük ki a sensord és a sensors-applet csomagokat telepítésre, és alkalmazzuk a változtatásokat. A további szükséges csomagokat ezek függőségeikkel hozzák magukkal. Csupán ~2,5Mb-tal lesz rövidebb a merevlemezünk :)

hddtemp beállítása

A hddtemp az egyik függő csomag. Ennek telepítésekor beállító ablak ugrik fel, az első lapon az egyetlen pontot mindenképpen pipáljuk ki! (A gép induláskor töltődjön be.) Utána csak a Tovább, Tovább gombokra kell kattintatunk, bátran fogadjuk el a többi beállítást alapértéken. (Az IP-t véletlenül se írjuk át!)

A telepítés végeztével zárjuk be a Synaptic-ot.

Hozzáadás a panelhez

Kattintsunk jobb egér gombbal a tálcán, és válasszuk ki a “+ Hozzáadás a tálcához” pontot. A felugró ablakban válasszuk ki a Hardware Sensor Monitor nevű kisalkalmazást, majd kattintsunk a bezár gombra.

sensor applet

Amennyiben Nvidia chipes videokártyánk van és a gyártó zárt meghajtóját használjuk, már meg is jelenik a GPU hőmérséklete. Ellenkező esetben a “Nincs engedélyezett szenzor!” felirat fogad minket a tálcán. Kattintsunk rá jobb egérgombbal, a legördülő menüből válaszuk ki a “Beállítások” opciót.

sensor applet

Előugrik egy beállító panel, amin “Szenzorok” fülre kattintva csupán a videokártya és a merevlemezek érzékelőit látjuk, a processzorról és az alaplapról semmilyen információt nem kapunk.

A probléma a kisalkalmazás működésében rejlik. A módszer tipikusan jellemző a Linux világára, adott egy munkát végző program, és adott hozzá egy megjelenítő grafikus front-end. A tálcára kirakott kis program (sensors-applet) önmagában nem mér semmit, hanem démonok által szolgáltatott adatokat dolgoz fel. A merevlemezek hőmérsékleteit a hddtemp-től kapja, a videokártyáét az Nvidia-s zárt meghajtótól. Utóbbi már ugye régebb óta aktív, a hddtemp-et meg szintén bekonfiguráltuk telepítésekor és az így már kész beállításokkal indult. Az alaplapról és a processzorról adatokat az lm-sensors szolgáltat(na), de még nincs beállítva.

sensors-detect

Hogy az alaplap és processzor hőmérsékleteit is figyelni tudjuk, be kell állítanunk az lm-sensors-t. Ehhez szükségünk lesz egy terminálra, amiben kiadjuk a sudo sensors-detect parancsot. Ennek a legyorsabb módja a következő, érdemes rászokni rövid parancsoknál:

1. Megnyomjuk az ALT+F2-t.
2. Begépeljük: sudo sensors-detect
3. Megnyomjuk a TAB, majd a SZÖKÖZ, végül az ENTER gombot. (TAB-bal a “Terminálban fusson” opcióra ugrik, SZÖKÖZ-zel kipipáljuk, ENTER megnyomására végrehajtódik a parancs.)

Azonnal kapunk egy terminált, ami kéri a jelszavunkat. Adjuk meg, és nyomjunk ENTER-t. Elindul a beállítást végző script, kövessük az utasításait. Minden eldöntendő kérdésre (YES/no) válaszoljunk: “y” (yes) és ENTER.

sensors-detect

A script végigpróbálja a lehetséges érzékelőket, ahol talál létező szenzort, “Success!” feliratot jelenít meg. A vége felé már csak az ENTER-t kell nyomogatni.

sensors-detect

Az utolsó kérdésre “y” választ adjunk, ezzel elkészíti a beállításait leíró konfigurációs fájlt. Hogy ezek érvénybe lépjenek, újra kell indítanunk az lm-sensors-t. A terminált ne zárjuk be, hanem adjuk ki a sudo /etc/init.d/lm-sensors restart parancsot. Most már bezárhatjuk, és jelentkezzünk ki a grafikus felületen. (Vagy egyszerűen indítsuk újra a gépet, ez esetben az lm-sensors-t sem kell kézzel újraindítani.)

sensors-applet

Miután újraindítás vagy kilépés után ismét bejelentkezünk az asztalunkra, a tálcán már is több szenzor ikont látunk. Ha az ikonok fölé visszük az egeret eszköztippben kiírja, hogy mihez tartozik az adott érték.

Előfordulhat, hogy egy érték irreálisan nagy (nálam AUX), ne ijedjünk meg. A legtöbb alaplap kezel külső hőmérőt, amit vagy nem mellékelnek hozzá (pedig filléres eszköz), vagy nincs rácsatlakoztatva, vagy egyáltalán nincs fizikailag kiépítve a lapon, csak a diagnosztikai chip kezelné le. Ilyenkor fordulhat elő, hogy bemeneti jel híján a lehetséges maximum értéket adja ki a chip. Ennek figyelését a kisalkalmazásban egyszerűen kitilthatjuk.

sensors-applet beállítása

A feljebb ismertetett módon nyissuk az érzékelők beállító paneljét. Új csoportot találunk benne, libsensors. Ezt kibontva már jóval bővebb a listánk, szerepelnek benne feszültség, hőmérséklet és ventilátor fordulatszám adatok is. (Természetesen ez az alaplapunkra épített chip képességeitől függ, valamint támogatottságától. Az lm-sensors kompatibilitási listáját megtaláljuk a hivatalos oldalán.) A lista jobb végén tudjuk ki-be kapcsolgatni az érzékelők kijelzését, kiválasztott szenzor címkéjére kattintva pedig egyedi feliratot is beállíthatunk neki.

sensors-applet figyelmeztetés

Értesítési területen megjelenő riasztást is beállíthatunk. Válasszunk ki egy érzékelőt, és kattintsunk rá duplán, vagy nyomjuk meg a “Tulajdonságok” gombot. Egy beállító ablakot kapunk, ahol a mért értékek eltolását is beállíthatunk (azaz korrigálhatunk, ha rosszul mérne a chip), minimális és maximális értékeket adhatunk meg. Pipáljuk ki a “Riasztás” alatt az engedélyezve opciót. Amennyiben a beállított min/max tartományon kívül esne a mért érték, figyelmeztetés jelenik meg az értesítési területen, ami rövidesen el is tűnik, és csak akkor jelenik meg újra, ha normális tartományban megy vissza az érték, és onnan újra ki. Ezt elkerülendő a “Riasztási időköz (sec)” értéket 0-ról állítsunk át. Például 10-es értéken 10 másodpercenként felugrik a figyelmeztetés, amíg helyre nem áll a rend. Ne felejtsük el, hogy riasztást nem kapunk letiltott érzékelőről, hiába állítottuk be!

Mindenkinek kellemes időt kívánok gépházon kívül és belül. :)