A mikéntjét most megmutatom.

Először is menjünk a csomagtelepítőben, majd ott a keresőbe írjuk be, hogy sensor.

Csomagkezelő indítása

én már telepítettem

Az összes felajánlt alkalmazást jelöljük ki telepítésre és alkalmazzuk a változtatásokat.
A telepítés befejeztével nyissunk meg egy konsolt, majd írjuk be, hogy

sensors

a következőhöz hasonló kiírást kell látnunk:

atk0110-acpi-0
Adapter: ACPI interface
Vcore Voltage:      +1.22 V  (min =  +0.85 V, max =  +1.60 V)
+3.3 Voltage:      +3.25 V  (min =  +2.97 V, max =  +3.63 V)
+5 Voltage:        +5.11 V  (min =  +4.50 V, max =  +5.50 V)
+12 Voltage:      +11.93 V  (min = +10.20 V, max = +13.80 V)
CPU FAN Speed:     1824 RPM  (min =  600 RPM)
CHASSIS1 FAN Speed:   0 RPM  (min =  600 RPM)
CHASSIS2 FAN Speed:   0 RPM  (min =  600 RPM)
POWER FAN Speed:   2008 RPM  (min =  600 RPM)
CPU Temperature:    +22.0°C  (high = +60.0°C, crit = +95.0°C)
MB Temperature:     +36.0°C  (high = +45.0°C, crit = +95.0°C)

képpel igazolva

Még egy jó tipp a rendszer figyelésre, a Htop alkalmazás.

htop

Vagy a menüből indítsátok vagy terminálból.
Terminálból így lehet:

htop

és felugrik.

sudo -s

Frissítsük a csomaglilstákat:

aptitude update

Majd telepítsük az update-manager-core csomagot

aptitude install update-manager-core

Nyissuk meg szerkesztésre a /etc/update-manager/release-upgrades fájlt, ami azt tartalmazza, hogy milyen típusú disztribúciókra akarunk frissíteni (normal vagy lts) vagy éppen, hogy nem akarunk frissíteni (never)

editor /etc/update-manager/release-upgrades

Győződjünk meg arról, hogy a következő szerepeljen benne:

Prompt=normal

Ezután már indíthatjuk is a frissítést:

do-release-upgrade

Valami hasonlót fog kiírni:

Checking for a new ubuntu release
Done Upgrade tool signature
Done Upgrade tool
Done downloading
extracting 'karmic.tar.gz'
authenticate 'karmic.tar.gz' against 'karmic.tar.gz.gpg'
 
Reading cache
 
Checking package manager
 
Continue running under SSH?
 
This session appears to be running under ssh. It is not recommended
to perform a upgrade over ssh currently because in case of failure it
is harder to recover.
 
If you continue, a additional ssh daemon will be started at port
'9004'.
Do you want to continue?
 
Continue [yN]

Figyelmeztet a rendszer minket, hogy SSH-n léptünk be (ha nem így tettünk, akkor ilyen szöveget nem látunk) és, hogy ez ajánlott módszer a frissítésre. Ha folytatni szeretnénk akkor Y ha nem, akkor N. valamint, hogy elindul egy másik SSH a megadott (itt most 9004) porton.

Majd egy összegzést láthatunk a frissítésről:

Do you want to start the upgrade?
 
7 packages are going to be removed. 57 new packages are going to be
installed. 269 packages are going to be upgraded.
 
You have to download a total of 153M. This download will take about 1
minute with your connection.
 
Fetching and installing the upgrade can take several hours. Once the
download has finished, the process cannot be cancelled.
 
 Continue [yN]  Details [d]

Itt megint Y a folytatáshoz, N ha mégse, vagy D ha részletesebben szeretnénk a dolgokat megtudni.

Láthatjuk, hogy mennyit akar letölteni az internetről, valamint, hogy hány csomagot frissít, távolít el és hány új csomag van.

Elkezdi frissíteni a rednszert, majd a végén megkérdezi, hogy eltávolíthatja e az elavult csomagokat:

Remove obsolete packages?
 
18 packages are going to be removed.
 
 Continue [yN]  Details [d]

Itt is Y az eltávolításhoz, N ha nem, D pedig részletesebb információkat közöl.

Ha kész a frissítés, megkér minket a rendszer, hogy indítsuk újra az Ubuntut.

System upgrade is complete.
 
Restart required
 
To finish the upgrade, a restart is required.
If you select 'y' the system will be restarted.
 
Continue [yN]

Újraindítás után már az Ubuntu 9.10 töltődik be.

Telepítése

Telepítsük a youtube-dl nevű csomagot disztribúciónkban. Ubuntu, Debian alatt a következő paranccsal:

sudo aptitude install youtube-dl

sudo aptitude install youtube-dl

Használata

youtube-dl -o [MENTESNEVE.flv] [YouTube URL]

Tehát, ha a http://www.youtube.com/watch?v=ba_1YPLWC4w címen lévő videót szeretném lementeni, zene.flv néven (a Youtube videók FLASH-ban tárolódnak, ezért az flv kiterjesztés), a következő parancsot kell megadni:

youtube-dl -o zene.flv http://www.youtube.com/watch?v=ba_1YPLWC4w

youtube-dl -o zene.flv http://www.youtube.com/watch?v=ba_1YPLWC4w

És le is mentődött zene.flv néven a Youtube videó.

sudo apt-get install sshfs

Szerkesszük az /etc/modules fájlt root jogokkal, az alapértelmezett szerkesztővel:

sudo editor /etc/modules

Egy új sorba írjuk be a következő szót: fuse

Mentsük a fájlt és lépjünk ki. Nano szerkesztő esetén ehhez nyomjuk le a CTRL és X billentyűket, majd mikor kérdezi, hogy mentünk e, I vagy Y gomb a megerősítéshez.

/etc/modules fájl szerkesztése NANO-val

Adjuk hozzá magunkat a fuse csoporthoz (valamint minden olyan felhasználót, akinél szeretnénk használni az sshfs-t. A $USER változó itt az aktuálisan bejelentkezett felhasználót jelenti)

sudo adduser $USER fuse

Most már csak csatlakoznunk kell az SSH szerverhez. A csatlakozáshoz nem kell root jog, mivel felhasználónk tagja a fuse csoportnak:

sshfs felhasznalo@szerver.tld:/tavoli/mappa /ahova/mountolni/szeretnenk -C -p PORT

Nézzük a paramétereket:

• -C megmondja, hogy tömörített adatátvitelt használjon
• -p PORT opcióval mondhatjuk meg, hogy milyen portra csatlakozzon. Ha az alapértelmezett 22-es portra akarunk, akkor elhagyható az opció
• felhasznalo@szerver.tld kukac előtt a távoli felhasználónév, kukac után a szerver
• :/tavoli/mappa a távoli mappa elérési útja. Ha a távoli fájlrendszer gyökerét szeretnénk csatlakoztatni, akkor csak a : maradjon.
• /ahova/mountolni/szeretnenk a mappa, ahová a helyi fájlrendszeren csatlakoztatni szeretnénk a távoli SSH elérést. A mappának már léteznie kell, és tudnunk kell bele írni.

Munkánk végeztével a következő paranccsal csatlakoztathatjuk (umount) le a távoli megosztást:

fusermount -u /ahova/mountolni/szeretnenk

Értelemszerűen az /ahova/mountolni/szeretnenk elérési út az a mappa, ahová becsatoltuk a távoli fájlrendszert.

A keresést a find nevű programmal tudjuk végrehajtani. A programnak első paraméterként azt kell átadnunk, hogy hol keresünk, majd ezután jönnek a különböző szűkítések.

Ha kiadjuk a find parancsot paraméterek nélkül, akkor az adott mappában (könyvtárban) és az ez alattiakban lévő fájlokat és mappákat listázza ki.

Ha paraméterként csak egy elérési útvonalat adunk meg, akkor az ott és az alatt lévő fájlokat és mappákat listázza ki.

find /home/charlie

Lehetőségünk van több elérési út megadására is, ekkor mindegyikben keresni fog.

find /home/charlie /root

Pár példán keresztül nézzük, milyen paramétereket lehet átadni. a /path mappában keresek itt most.

Üres mappák keresése

find /path -depth -type d -empty

A type értékkel adjuk meg, hogy mappát keresünk. A mappát itt a d betű takarja. A empty paraméterrel pedig megadjuk, hogy üres elemeket keresünk.

Üres fájlok keresése

find /path -depth -type f -empty

Ugyanaz mint mappák esetén, csak itt a type f paramétert kap, ami a fájlokat jelenti.

Fájlnévre keresés

find /path -name '*név*'

A name paraméterben tudjuk átadni, hogy adott fájlnévre, névtöredékre keressen. A joker karakterek használhatóak. Ne felejtsük el idézőjelek közé tenni a fájlnevet!

Adott kiterjesztésű fájl keresése

find /path -name "*.kiterjesztes"

Megadott jogú fájl keresése

find /path -perm -JOGOK

A perm kapcsolóval kereshetünk jogosultság alapján is. Ide a fájl jogokat kell megadni oktálisa, számokkal. Pl. a mindenki által írható fájlok: 666 a mindenki által írható mappák 777

A Linuxos jogosultságokról bővebben itt lehet olvasni.

Megadott kiterjesztésű és megadott jogú fájl keresése

find /path -name '*.kiterjesztes' -perm 644

Természetesen több feltételt is megadhatunk…

Olyan fájlok keresése amik az utolsó N órában lettek módosítva

find /path -mtime n

Ahol N:

• 0 esetén az utolsó 24 óra
• 1 esetén az utolsó 48 óra
• 2 esetén az utolsó 72 óra

Megadott (root) tulajdonosú fájlok keresése

find /path -user root

A user paraméterrel megadhatjuk, hogy a megadott nevű felhasználó tulajdonában lévő fájlokat vagy mappákat keressük.

Keresés eredményeképpen kapott fájlok törlése

find /path -name mytestfile | xargs rm

A find parancs által adott találatokat pipeon keresztül ( | ) átirányíthatjuk az xargs-nak, melynek segítségével műveleteket hajthatunk végre a fájlokkal, mappákkal.

Ezek egy idő után eltűnnek a listából, azonban addig nem tudunk nyomtatni.

Most nézzük meg, hogyan tudjuk Windows Vista és a Window 7 alatt kézzel kitörölni a nyomtatási sort.

Grafikus megoldás

A Start menü gyorskeresőjébe írjuk be a következőt: services.msc

services.msc indítása Start menüből

Majd a Szolgáltatások (Services) ablakban, keressük meg a Nyomtatási várólista nevűt (Print Spooler service) és állítsuk le. Ehhez kattintsunk rá jobb egérgombbal, majd válasszuk a Leállítás opciót.

Szolgáltatások

Tegyük kis méretűvé a Szolgáltatások ablakot, majd navigáljunk el az intézővel (vagy valamilyen más fájlkezelővel) a következő helyre:

%systemroot%\System32\spool\printers

A Windows figyelmeztetni fog minket, hogy alapból nincs jogunk megtekinteni ezt a mappát. Kattintsunk a Folytatás gombra.

Folytatás

Töröljünk ki innét minden fájlt (de magát a printers mappát ne!)

Ha kész a törlés, akkor el kell indítanunk a Nyomtatási várólista szolgáltatást. Ehhez megint kattintsunk rá jobb egérgombbal, majd a helyi menüből az Indítást válasszuk.

Nyomtatási várólista szolgáltatás elindítása

Parancssori megoldás

Indítsunk egy parancssort, rendszergazdai jogokkal. Ehhez a Start menü gyorskeresőjébe írjuk be, hogy cmd, majd az eredményen jobb egérgomb, és Futtatás rendszergazdaként (Run as administrator).

Parancssor futtatása rendszergazdaként

Ezután a következő parancs kiadásával állítsuk le a Nyomtatási várólista szolgáltatást

net stop spooler

Ha sikeresen leállít, töröljük a nyomtatási feladatokat tartalmazó mappa tartalmát:

del %systemroot%\System32\spool\printers\* /Q

Indítsuk el a Nyomtatási várólista szolgáltatást:

net start spooler

Meg is volnánk. Zárjuk be a parancssort és nyomtassunk kedvünkre!

Ilyen tömörítést csak offline módban (mikor az AD adatbázis nincs használva) lehet végrehajtani.

Ha Windows Server 2008 tartományvezérlőnk van, akkor leállíthatjuk menet közben (a számítógép újraindítása nélkül) az Active Directory. Régebbi Windows Server esetén újra kell indítanunk a gépet, majd indításkor F8-at nyomva a Windows boot menüből a Címtár helyreállítási módot választani.

Nyissunk egy parancssort. Start menü, futtatás, cmd

Futtatás ablak

Indítsuk el az ntdsutil.exe programot:

ntdsutil

A program interaktív, így saját promptot ad.

Adjuk ki a következő parancsot, mellyel kiválasztjuk az NTDS adatbázist

Activate Instance NTDS

Majd mondjuk meg az ntdsutilnka, hogy fájldolgokat szeretnénk végezni:

Files

Tömörítsük az adatbázist a C:\ útvonalra

Compact to C:\

Majd lépjünk ki a quit parancs kétszeri kiadásával.

quit
quit

ntdsutil

Most már csak vissza kell másolnunk a megfelelő helyre (NTDS könyvtár) a tömörített adatbázist:

copy C:\ntds.dit C:\Windows\NTDS\

Ha a dcpromo futtatásakor más elérési útra helyeztük az NTDS mappát, akkor írjuk át annak megfelelően.

A copy meg fogja kérdezni, hogy felülírjuk e a régebbi fájlt. Válaszoljunk neki igennel.

A leírás ezek alapján készült:

tuxarena.blogspot.com/2009/06/6-bash-productivity-tips.html
tuxarena.blogspot.com/2009/07/5-bash-tips-part-ii.html

1. használd a !! parancsot

!! után egy Enter és újra futtatod a legutóbbi parancsodat. (ugyan az mint a Ctrl+P és utána egy Enter)

2. Használj emacs szerű billentyűparancsokat

Ezekben az esetekben Ctrl vagy Alt gomb mellé használsz még valamilyen billentyűt, aminek nagy előnye hogy így tudsz navigálni és változtatni a szövegen a Terminálban úgy hogy nem kell messzire vinned az ujjaidat a gépelési pozíciótól. (Nem kell kinyúlni a Home, Delete, vagy nyíl billentyűkhöz)
Sok ezek közül működik manual oldalakon belül is, vagy a nano editorban, vagy less és more lapozáskor.

Ctrl+D -vagy EOF (end-of-file) kilépsz az aktuális Bash promptból
Ctrl+P – vissza az utolsó végrehajtott parancsra executed
Ctrl+N – előre a következő végrehajtott parancsra
Ctrl+U – mindent töröl a kurzortól balra
Ctrl+K – mindent töröl a kurzortól jobbra
Ctrl+B – vissza egy karaktert
Ctrl+F – előre egy karaktert
Alt+B – vissza egy szót
Alt+F – előre egy szót

3. Csinálj színes man oldalakat

Azt hiszem ez a tipp növeli a hatékonyságot, mert ha egyszer a manuál színes akkor könnyebb keresni, könnyebben átlátható. Csak add a következő sorokat a ~/.bashrc fájlhoz ahol a ~ te home mappád. (minden sornak export-al kell kezdődnie)

export LESS_TERMCAP_mb=$'\E[01;31m' # begin blinking
export LESS_TERMCAP_md=$'\E[01;38;5;74m' # begin bold
export LESS_TERMCAP_me=$'\E[0m' # end mode
export LESS_TERMCAP_se=$'\E[0m' # end standout-mode
export LESS_TERMCAP_so=$'\E[38;5;246m' # begin standout-mode - info box export LESS_TERMCAP_ue=$'\E[0m' # end underline
export LESS_TERMCAP_us=$'\E[04;38;5;146m' # begin underline

Utána üsd be:

source ~/.bashrc

4. Használd a saját scriptjeidet

Ha van egy kis tudásod a Bash script íráshoz, tudsz kreálni magadnak saját parancsokat amit utána be tehetsz egy olyan mappába ami benne van a $PATH útvonalában. ( $PATH a terminálban és megmutatja hogy hova lehet rakni a fájlokat) Olyasmit használhatsz mint ~/bin vagy ~/usr/bin, ahol ~ a te home mappád

Meg kéne nézni hogy hogyan kérhető le a $PATH útvonala

5. Copy/paste használat Shift+Insert

Habár ez nem bash specifikus parancs, azért nagyon hasznos amikor gyorsan van szükséged copy/paste párosra némi szöveghez a terminálban. Ugyan az mint amikor ügyesen használod az egér középső gombját.

6. Használj aliasokat

Bash egyik legerősebb képessége az aliasok használata. Ezek általában rövid parancsok amik segítségével hosszabb bonyolultabb, összetettebb parancsot vagy parancsokat tudsz futtatni. Például ahhoz hogy frissítsd és telepítsd a frissítéseket ezt lehet használni:

sudo apt-get update && sudo apt-get upgrade

ha csinálsz hozzá egy aliast és azt hozzáadod a ~/.bashrc fájlodhoz:

alias update='sudo apt-get update && sudo apt-get upgrade'

most már minden alkalommal elég csak update-et gépelni és a gép elvégzi azokat a parancsokat amit az egyszeres idézőjelek között van.

7. Használd a Ctrl+R (visszafelé keresés)

Ctrl+R egy visszafelé keresést hajt végre a keresési előzményekben. Pl. írt be ezt a parancsot:

df -h | grep /dev/sda1

utána nyomd meg a Ctrl+R kombinációt majd csak df-et gépeld be, a legtöbbet használt parancs automatikusan kiegészül, (ha nem nyomkodjuk a tab-ot) már csak entert kell nyomni az indításához. Ctrl+R keres az előzményekben, hogy mit gépeltél már be és visszatér a legutolsó parancsal amit talál:

esetünkben:

df -h | grep /dev/sda1

/dev/sda1 83G 65G 14G 83% /
(reverse-i-search)`df': df -h | grep /dev/sda1

8. Használd a !PARANCS utasítást

Ahol a PARANCS az bármelyik parancs lehet amit már futtattál, vagy csak a parancs kezdete. Pl:

for i in *.ogg; do vorbiscomment -l $i; done

…

ls

…

!for
for i in *.ogg; do vorbiscomment -l $i; done

Fentebb a példában !for parancsot használtuk (utána meg egy entert) ami futtatta a legutolsó eseményt az előzményekből ami a for-al kezdődött

9. Kilépési státusz: echo”$?”

visszatér a legutolsó parancs kilépési értékével, 0-t ad ha a parancs befejeződött sikeresen. És egy nem 0 értéket minden egyéb esetben.

cat /etc/motd | head -1
Linux debian 2.6.26-2-686 #1 SMP Sun Jun 21 04:57:38 UTC 2009 i686

echo "$?"
0

cat /etc/mots
cat: /etc/mots: No such file or directory

echo "$?"
1

10. Használd sudo !! parancsot

A hozzászólások közül kimazsolázott remek példa… Ismételd meg a legutóbbi parancsot úgy hogy előtte sudo-t használsz:

sudo !!

Pl.:

apt-get update

E: Could not open lock file /var/lib/apt/lists/lock - open (13 Permission denied)
E: Unable to lock the list directory

sudo !!
sudo apt-get update

11. Futtass megadott parancsot az előzményekből: !SZÁM

Futtatja a megfelelő számú parancsot az előzményekből. Pl. !250 (visszafelé a 250. parancsot futtatja, !1 stb..)

history 3

534 for i in *.ogg; do vorbiscomment -l $i; done
535 history
536 history | tail -3

!534

for i in *.ogg; do vorbiscomment -l $i; done

Error opening input file '*.ogg'.

A fenti példában az 543 volt futtatva amikor beírtuk hogy !543

Szerencsére a legtöbb esetben ezek a törlések még visszavonhatóak, mivel a fájl fizikailag még ott van a háttértáron.

Most egy kis parancssori programot mutatok be, amivel hatékonyan állíthatunk helyre fájlokat, igaz csak az, amit a program ismer.

Telepítsük a foremost nevű csomagot. Akár Synapticból a már megismert módon, vagy terminálból:

sudo apt-get install foremost

A programot terminálból (parancssori felületen) tudjuk használni.

Nem bonyolult a program használata így se, csak meg kell adnunk, hogy milyen típusú állományt (állományokat) szeretnénk visszaállítani és melyik meghajtón.

Nézzük milyen típusú fájlokat támogat (alapértelmezetten, gyárilag)

• jpg, jpeg
• gif
• png
• bmp
• avi
• ex
• mpg
• wav
• riff
• wmv
• mov
• pdf
• ole
• doc
• zip – Ebbe beletartozik az összes zippel tömörített, nem .zip fájl is. Ilyen pl. az odt fájl.
• rar
• htm
• cpp (C forrásfájl)

JPEG kép visszaállítása a /dev/sda1 meghajtóról. Ha más formátumot szeretnénk visszaállítani, akkor a jpeg szót írjuk át a megfelelő típusra.

sudo foremost -t jpeg -i /dev/sda1

Több típus is megadhatunk, ekkor ezeket vesszővel válasszuk el egymással

sudo foremost -t zip,rar -i /dev/sda1

És, hogy milyen partíciók vannak a rendszerünkben?

Azt megtudhatjuk a mount parancs kiadásával.

mount

Valami hasonlót fogunk látni:

mount

Nézzük az első sort:

/dev/sda1 on / type ext3 (rw,relatime,errors=remount-ro)

Az első oszlop jelenti, hogy mi a partíció elérési útja (a fizikai meghajtók /dev mappában találhatóak, ami nem /dev-vel kezdődik, azzal nem kell foglalkoznunk). Az sda1 azt jelenti jelen esetben, hogy az első SATA (vagy SCSI) merevlemez (az a betű miatt, a második sdb lenne, stb.) 1. partíciója (ez a szám). Az on szócska után láthatjuk, hogy hová van csatlakoztatva a partíciót. Jelen esetben ez a /, tehát root partíciót. A type után láthatjuk a fájlrendszer típusát, ez jelen esetben ext3.

Lehetőségünk van nem csak merevlemez, hanem valami image fájlban is keresni (pl. egy dd-vel lementett merevlemezképben)

A megtalált fájlokat egy output nevű mappába teszi. A műveletről készít az output mappába az audit.txt fájlba egy összesítést (naplót).

Ha már van output mappa (mert nem először indítjuk a programot), akkor a -T paramétert is adjuk meg.

sudo foremost -t jpeg -T -i /dev/sda1

Ezek mind parancssori (terminál, konzol) parancsok, viszont nagyon sok minden egyszerűbben elvégezhető így, mint grafikus felületen.

ISO fájl készítése

A következő paranccsal egyszerűen készíthetünk bármilyen CD, DVD lemezről ISO állományt.

cat /dev/cdrom > /ahová/akarjuk/fajl.iso

A fenti parancs nem csinál mást, mint beolvassa a /dev/cdrom fájlt (ami nem más, mint a cd vagy dvd meghajtó. Használhatjuk a /dev/dvd elérési utat is), majd ezt a > jel miatt nem a monitorra, hanem a megadott fájlba irányítja át.

Vagy az mkisofs program segítségével:

mkisofs -r -o fajlnév.iso /cdrom/

ISO fájl felcsatolása

Fel is csatolhatjuk az ISO fájlt, így úgy megtudjuk nézni a tartalmát, hogy kiírnánk lemezre.

sudo mount /ahol/a/fajl/van/izemize.iso /mnt/cdrom -o loop

Ezután a /mnt/cdrom mappában fogjuk látni az ISO fájl tartalmát. Bármilyen előzőleg létrehozott mappát megadhatunk, csak írjuk át a /mnt/cdrom elérési utat. a -o loop opció jelenti, hogy egy fájlrendszeren lévő fájlt csatolunk fel.

Lecsatolás:

sudo umount /mnt/cdrom

Ha nem a /mnt/cdrom mappába csatoltok, akkor azt adjuk meg, ahová csatoltuk.

CD-RW törlése

Gyorstörlés:

cdrecord -v dev=/dev/cdrom blank=fast

Teljes lemez törlése:

cdrecord -v dev=/dev/cdrom blank=all

A dev=/dev/cdrom paraméter jelenti a CD/DVD meghajtót.

ISO fájl kiírása CD lemezre

cdrecord -v dev=1,0,0 speed=32 -eject Amitkiírunk.iso

A dev=1,0,0 jelenti, hogy melyik CD meghajtóra akarjuk írni. A CD/DVD meghajtók nevét a következő paranccsal nézhetjük meg:

cdrecord -scanbus

cdrecord -scanbus

A speed=32 opció jelenti, hogy milyen sebességgel írjuk ki. Ha elhagyjuk, akkor optimális sebességgel írja ki (amit a meghajtó a lemezből kiszámol).

Az -eject opció hatására az írás végeztével kiadja a tálcát.

Mappa kiírása CD lemezre

mkisofs -J -V "CÍMKE" /mappa/amit/kiírunk | sudo cdrecord dev=1,0,0 speed=32 -data -v -eject driveropts=burnfree -

a -J opció hatására joliet kompatibilis lesz a lemez, a -V után idézőjelekben a lemez lemezcímkéjét adhatjuk meg, majd a mappát, amit ki szeretnénk írni.

A többi opció ugyanaz mint ha ISO fájl írnánk ki.

ISO fájl kiírása DVD lemezre

growisofs -speed=1 -Z /dev/dvd=DVDimage.iso

A -speed=1 paraméter itt a DVD írás sebességét jelenti.

Mappa kiírása DVD lemezre

growisofs -dvd-compat -speed=4 -Z /dev/dvdJ /mappa/amit/kiírunk

Ha újraírható DVD lemez van a meghajtóba, akkor törli is azt.

Újraindítás, leállítás

Ha csak terminálon (SSH pl.) férünk hozzá a géphez, hasznos lesz:

Újraindítás

sudo shutdown -r now

Leállítás (kikapcsolás)

sudo shutdown -h now

VAGY

sudo halt

A shutdown parancsnak a now (azonnal) érték helyett időt is megadhatunk (Ó:p formában, pl: 8:23), ez esetben a megadott időpontban hajtja végre a műveletet.

Melyik program foglalja a memóriát?

A következő paranccsal a futó processzeket memóriafoglalás szerint rendezhetjük sorba, így megtudván, hogy melyik program eszi a memóriát.

ps aux | sort -nrk 4 | head

Processzek memóriahasználat szerint. Firefox eszi a legtöbbet.

Telepített csomagok listájának mentése

Elmenthetjük egy rendszeren a fent lévő csomagok listáját, így egy másik gépen (ahol ugyanaz az Ubuntu verzió fut), gyorsan felrakhatjuk majd ugyanazokat a programokat mint a saját gépünkön.

sudo dpkg --get-selections > /ahova/mentse/csomagok.txt

Csomagok telepítése lista alapján

Az előbbi paranccsal létrehozott lista alapján telepítsük a csomagokat. Fontos, hogy még a visszaállítás előtt ugyanazokat a tárolókat engedélyezzük, állítsuk be, mint amik az eredeti gépen voltak.

sudo dpkg --set-selections < /ahova/mentse/csomagok.txt
sudo apt-get -y update
sudo apt-get dselect-upgrade

ps2pdf

A .ps fájlok PostScript fájlok. Ezeket egyszerűen átkonvertálhatjuk PDF fájllá:

ps2pdf fajl.ps fajl.pdf

Ha nem lenne ps2pdf parancs, akkor telepítsük:

sudo aptitude install ghostscript

Hova települt a csomag?

Hogy megtudjuk, hogy hova települ egy csomag (hol találhatóak meg a csomag fájljai):

whereis csomagnév

whereis firefox

Eltávolított programok beállításainak törlése

Ha csak simán töröljük a csomagokat, akkor a beállításaik megmaradnak. Ez bizonyos eseteknek gondot okozhat. A következő paranccsal az eltávolított csomagok visszamaradt beállításait is törölhetjük:

sudo aptitude purge `dpkg --get-selections | grep deinstall | awk '{print $1}'`

.deb csomag eltávolítása

Ha egy programot, csomagot nem tárolóból, hanem letöltött .deb fájlból telepítettünk, akkor a következő módszerrel távolíthatjuk el:

sudo dpkg -r csomagnév

Szó cseréje sok szöveges fájlban

Előfordulhat, hogy sok szöveges fájlban kell egy megadott szót lecserélni egy másikra.

grep -lr -e 'AMIT' /a/fajl/vagy/mappa/* | xargs sed -i 's/AMIT/AMIRE/g'

Az AMIT helyére írjuk be amit cserélni akarunk, az AMIRE helyére pedig amire le akarjuk cserélni.

Azt, hogy hol cserélje, a /a/fajl/vagy/mappa/* módosításával tudjuk beállítani. Beállíthatunk csak egy fájlt, vagy akár, hogy egy mappában. Ha egy mappában akarunk cserélni, akkor a végén a * karakter legyen.

Telepített csomag verziója

apt-cache policy csomagnév

apt-cache policy firefox

Gzip (tar.gz) fájl kicsomagolása

tar -zxfv fajl.tar.gz

Alapértelmezés szerint oda csomagolja ki, ahol a tar.gz fájl van. Megadhatunk célt is:

tar -zxfv fajl.tar.gz  -C /ahová/ki/akarjuk/

bzip2 (tar.bz2) fájl kicsomagolása

tar -xvjf fajl.tar.bz2

A -C kapcsolót itt is használhatjuk a cél mappa megadására

Mappa becsomagolása gzipbe

tar -cvzf mentés.tar.gz /amit/menteni/akarunk

Megadhatunk több mappát, különálló fájlokat is, hogy miket tömörítsen. Ez esetben csak spacel válasszuk el

Pl.: /home mappa és /etc mappa tömörítése

tar -cvzf mentés.tar.gz /home /etc

Mappa becsomagolása bzip2be

tar -cvjf mentés.tar.bz2 /amit/menteni/akarunk

Eszköz feltöltése véletlenszerű adatokkal

A következő parancs segítéségével teljesen véletlenszerű adatokkal tölthetünk fel egy adathordozót (pendrive, merevlemez), így megnehezítve annak a dolgát, aki adatokat akarna visszaállítani belőle.

sudo dd if=/dev/urandom of=/dev/sda

Az of paraméterben adjuk át, hogy melyik meghajtóra szeretnénk írni.

Meglévő szerverünk öt féle képpen lehet tartományvezérlő:

1. Még nincs semmink, most hozunk mindent létre. Új erdő, új fa, új tartomány
2. Meglévő tartományba rakjuk be második (harmadik, sokadik) tartományvezérlőnek a szervert
3. Read Only DC (RODC) egy meglévő tartományba (ehhez a tartományba már kell lennie Windows 2008 szervernek)
4. Új tartomány (vagy gyerektartomány) meglévő fában és erdőben
5. Új tartomány egy új fában egy meglévő erdőben

Jelen esetben az első és második esetet fogjuk megnézni.

Egy hagyományos Windows Serveren a dcpromo parancs kiadásával, majd a varázsló (Active Directory Domain Services Installation Wizard) végigkattogtatásával (és a szükséges adatok megadásával) tudnánk tartományt létrehozni. A dcpromo ekkor minden szükséges dolgot telepít és beállít (DNS szerver és bejegyzések).

A dcpromo Windows Server Coreban is megtalálható, azonban grafikus varázsló viszont nincs hozzá. Így a telepítés Core esetén a következőképpen néz ki:

1. megfelelően konfiguráljuk a szervert (IP cím, hálózat, ilyesmik)
2. elkészítjük a megfelelő válaszfájlt
3. eljuttatjuk a válaszfájlt a szerverre
4. lefuttatjuk a dcpromo parancsot, paraméterként megadva a válaszfájlt
5. újraindítjuk a szervert

Tehát, akkor nézzük.

Előkészületek

A szerver megfelelő konfigurálásáról már korábban írtam. Most a példában a következő felállást fogom végigcsinálni:

Adott egy szerver, benne egy hálókártyával, mely csatlakozik a helyi hálózatra. A helyi hálózatot egy külön gép (router) látja el internettel. A szerver megfelelően be van konfigurálva fix ip címekkel (látja a netet, hálózatot), fel is van frissítve (Windows Update).

A hogyan.local nevű tartománnyal fogok dolgozni (fontos, hogy ne adjunk olyan domain nevet – hacsak nem tényleg tudjuk mit csinálunk – ami az interneten is létezik. A Microsoft a .local végződésű tartománynevet ajánlja).

Válaszfájl létrehozása

Bemutatok most pár példafájlt, a különböző opciók magyarázata lejjebb

Teljesen új AD

[DCINSTALL]
InstallDNS=yes
NewDomain=forest
NewDomainDNSName=hogyan.local
DomainNetBiosName=hogyan
SiteName=Alapertelmezett-elso-hely-neve
ReplicaOrNewDomain=domain
ForestLevel=2
DomainLevel=2
SafeModeAdminPassword=Nagyon-biztonságos-jelszó
RebootOnCompletion=no

Új tartományvezérlő meglévő tartományba

[DCINSTALL]
UserName=administrator
Password=UserName-nél megadott felhasználó jelszava
UserDomain=hogyan.local
SiteName=Alapertelmezett-elso-hely-neve
ReplicaOrNewDomain=replica
ReplicaDomainDNSName=hogyan.local
DatabasePath="%systemroot%\NTDS"
LogPath="%systemroot%\NTDS"
SYSVOLPath="%systemroot%\SYSVOL"
InstallDNS=yes
ConfirmGC=yes
SafeModeAdminPassword=Nagyon-biztonságos-jelszó
RebootOnCompletion=no

Tartományvezérlő lefokozása

Előfordulhat, hogy valamiért le kell fokoznunk a tartományvezérlőnket. A lefokozás jelenti azt, hogy megszűnik tartományvezérlő lenni a szerver (viszont a tartománynak továbbra is tagja lesz).

[DCINSTALL]
UserName=administrator
Password=adminjelszó
UserDomain=hogyan.local
AdministratorPassword=helyi rendszergazda jelszó
RemoveApplicationPartitions=yes
RemoveDNSDelegation=yes
RebootOnCompletion=no

Magyarázat

Nézzük mit is jelentenek a különböző kapcsolók (opciók):

• AdministratorPassword= a helyi rendszergazdai fiók jelszava, miután eltávolítottuk a tartományvezérlő szerepkört (tartományvezérlőn nincsen helyi rendszergazdai fiók, csak tartományi)
• ConfirmGC= A szerver legyen e globális katalógus is.
• DatabasePath= Hova mentse az AD adatbázisát (csak NTFS kötet)
• DomainLevel= Tartomány működési szintje (csak új tartomány esetén)
  • 0 = Windows 2000 Server ? natív üzemmód
  • 2 = Windows Server 2003
  • 3 = Windows Server 2008
• DomainNetBiosName= tartomány NETBIOS neve. Egyedinek kell lennie. Ált. a tartománynév legelső tagja. kompatibilitási okokból van.
• ForestLevel= Erdő működési szintje, új tartomány, új erdője esetén. Meglévő erdőben létrehozandó tartomány esetén nem szabad megadni
  • 0 = Windows 2000 Server
  • 2 = Windows Server 2003
  • 3 = Windows Server 2008
• InstallDNS= telepítsen (és konfiguráljon) DNS szervert is a varázsló
• LogPath= naplók helye (csak NTFS kötet)
• NewDomain= három értéke lehet:
  • Tree = az új tartomány egy meglévő erdő új fájának a gyökere
  • Child = az új tartomány egy meglévő tartomány gyermeke
  • Forest = az új tartomány a tartományfák egy új erdejében az első tartomány (tehát még nincs semmi)
• NewDomainDNSName= tartomány teljes DNS neve.
• RebootOnCompletion= újrainduljon vagy sem a számítógép, ha lefut a varázsló. sikertelen művelet esetén is újraindul.
• ReplicaOrNewDomain= három értéke lehet
  • Replica = a szever egy meglévő tartomány sokadik tartományvezérlője lesz
  • ReadOnlyReplica= írásvédett tartományvezérlő lesz a szerver
  • Domain = a kiszolgáló egy új tartomány első tartományvezérlője lesz
• ReplicaDomainDNSName= a tartomány teljes neve, amihez csatlakozni szeretnénk
• RemoveDNSDelegation= az erre a DNS-kiszolgálóra mutató DNS-delegálásokat el kell-e távolítani a DNS-szülőzónából
• SafeModeAdminPassword= Mikor a Windowst a Címtárszolgáltatás helyreállítási módjában indítjuk, akkor lesz erre szükség. Bonyolult (kis nagybetű, számokkal, de ékezetes karaktert ne) adjunk meg. Nem lehet üres.
• SiteName= Új erdő telepítése esetén a hely neve (alapértelmezetten magyar Windowsban: Alapertelmezett-elso-hely-neve). Más esetben itt kell megadni, hogy hol legyen a tartományvezérlő.
• SYSVOLPath=hova mentse a SYSVOL mappá. (csak NTFS kötet)
• UserDomain= amennyiben egy meglévő tartományhoz akarunk csatlakozni, a tartomány teljes DNS nevét kell megadni.
• UserName= a csatlakozni kívánt tartomány (UserDomain) egy rendszergazdai jogú fiókja, kinek joga van a műveletet végrehajtani

Telepítés

Juttassuk el a válaszfájl a szerverre, majd az alábbi parancs kiadásával hajtsuk végre a benne foglaltakat:

dcpromo /unattend:VALASZFAJL.TXT

Ha végrehajtódott a művelet, akkor amennyiben nem úgy állítottuk be indítsuk újra a gépet.

dcpromo új tartományt hozz létre

Igaz, cserébe nagyobb biztonságot és kisebb mértet kapunk.

Most akkor ismerkedjünk meg azzal, hogyan kezelhetjük Server Core telepítésünket.

Újraindítás, leállítás

Windows leállítása azonnal:

shutdown /s /t 0

Újraindítás azonnal:

shutdown /r /t 0

A /t szám paraméterrel adhatjuk át, hogy a parancs kiadása után hány másodperccel történjen meg az esemény.

Ha a visszaszámlálás alatt meggondolnánk magunkat a következő paranccsal lehet megszakítani a visszaszámlálást:

shutdown /a

Kijelentkezés:

shutdown /l

Grafikus felületen történő beállítás:

shutdown /i

Hálózat beállítása

Ha a Windows rendelkezik a szerverben lévő hálókártyához illesztőprogrammal (driverrel), akkor automatikusan DHCP kliensként állítja be magát.

IPv4 címek

Nézzük meg, hogy milyen IPv4 hálózati interfészeket ismert fel a Windowst

netsh interface ipv4 show interfaces

Olyasmit kell látnunk mint ami a képen van. A loopback interfész a Windows saját belső hálózati csatolója. A felismert hálókártyák Local Area Connection névvel vannak jelen (ha több is van, akkor sorszámozza őket).

IPv4 interfészek listája

Nézzük meg a beállítandó hálókártyanevét (Name oszlop), majd a következő paranccsal állítsunk be neki egy fix IPv4 címet (vagy a name= értéknek megadhatjuk idézőjelek nélkül a kapcsoalt Idx értékét):

netsh interface ipv4 set address name="Local Area Connection" source=static address=192.168.1.55 mask=255.255.255.0 gateway=192.168.1.1

Ahol

• Local Area Connection a hálózati kártya neve
• source=static statikus IP címet akarunk beállítani
• address=IP a gép IP címe (192.168.1.55 jelen esetben)
• mask=MASK az alhálózati maszk
• gateway=IP átjáró (router) IP címe

Ha szeretnénk visszaállítani, hogy a DHCP szervertől kapja a címet

netsh interface ipv4 set address name="Local Area Connection" source=dhcp

ipconfig parancs kiadásával ellenőrizhetjük, hogy beállítódott a megfelelő IP cím.

IP cím beállítása, ellenőrzése

Most állítsuk be a DNS szerver(ek) címét

netsh interface ipv4 add dnsserver "Local Area Connection" 192.168.1.1 index=1

A parancs egyértelmű, a legvégére kell beírnunk a DNS szerver IP címét. Ha több DNS szervert szeretnénk megadni, akkor minden egyes DNS szerver címet egy külön parancsban kell beírnunk. Az index paraméterrel állíthatjuk be, hogy milyen sorrendben használja (1-től felfele) a DNS szervereket.

Beállított DNS szervert a következő paranccsal tudunk törölni:

netsh interface ipv4 delete dnsserver "Local Area Connection" 192.168.1.1

Az összes DNS szerver cím törléséhez (DHCP kliensként való beállítás előtt) IP cím helyett az all szót használjuk.

ipconfig /all

parancs segítségével ellenőrizzük, hogy minden érték helyesen van beállítva.

IPv6 letiltása

Windows Vista és Windows Server 2008 alatt az IPv6-ot nem lehet eltávolítani, csak letiltani.

Ehhez indítsuk el a regeditet (regedit aprancs beírásával, majd enter) és menjünk a következő kulcshoz:

HKEY_LOCAL_MACHINE\SYSTEM\CurrentControlSet\Services\Tcpip6\Parameters\

Itt hozzunk létre egy DisabledComponents nevű DWORD duplaszót (32 biteset). Ehhez csak kattintsunk a Parameters kuclson jobb egérgombbal, majd New és a listából válasszuk a DWORD (32 bit) opciót.

Ezután rögtön írjuk be a nevet, majd enter és kattintsunk rá kettőt, hogy szerkeszthetjük. Értéknek a következőt adjuk meg: 0xFFFFFFFF

regedit

A beállítás érvényesítéséhez újra kell indítanunk a számítógépet.

Számítógépnév

Telepítéskor a Windows generál egy véletlenszerű nevet a szervernek. Ezt ajánlott valami könnyen megjegyezhetőre megváltoztatni.

netdom renamecomputer %computername% /NewName:UJNEV

Az UJNEV helyére írjuk be a számítógép új nevét.

Megkérdezi a Windows, hogy biztos fojtatjuk, itt nyomjunk egy Y-t. A beállítás érvényesítéséhez indítsuk újra a számítógépet.

A következő paranccsal tudjuk ellenőrizni a gép nevét:

hostname

PING engedélyezése (ICMP reply)

Alapértelmezetten a Windows Server telepítés nem válaszol a pingre. Engedélyezzük most ezt

netsh firewall set icmpsetting 8

Gyári beállítás (tehát ne válaszoljon)

netsh firewall set icmpsetting 8 disable

Jelszó beállítás

net user FELHASZNASZNALONEV *

A FELHASZNASZNALONEV helyett írjuk be annak a felhasználónak a nevét, akinek a jelszavát megváltoztatnánk. A rendszergazda felhasználó neve: administrator

Majd írjuk be az új jelszó, enter, megint az új jelszót és megint enter.

Tartomány

Belépés létező tartományba

Ha már egy meglévő tartományba tagkiszolgálónak szeretnénk a Windows Server Core telepítést, akkor előbb be kell léptetnünk a gépet a tartományba:

netdom join GEPNEV /domain:TARTOMANY /userd:TARTOMANYRGAZDA /passwordd:JELSZO

• GEPNEV: a számítógépünk korábban megadott neve
• TARTOMANY: a tartomány neve, amihez csatlakozni szeretnénk (pl.: valami.local)
• TARTOMANYRGAZDA: egy olyan tartományi rendszergazda, akinek joga van számítógépeket hozzáadni a tartományhoz
• JELSZO a beírt tartományi rendszergazda jelszava (direkt szerepel két d-vel a végén!)

Ezután a már megismert módon újra kell indítanunk a számítógépet.

Kilépés tartományból

netdom remove

majd indítsuk újra a számítógépet.

Távoli elérés

Háromféle képen érhetjük el távolról a szerverünket: RDP (távoli asztal) használatával, RSAT-MMC (Remote Server Administration Tools), valamint WinRM-WS-Management (Windows Remote Shell) segítségével.

• Remote Server Administration Tools x86
• Remote Server Administration Tools x64

Távoli asztal esetén ugyanazt látjuk távolról is, mintha a helyi gépen lennénk. Azonban ha feltelepítjük az RSAT csomagot, akkor Vista (Windows 7 esetén a Windows összetevők között kell csak bekapcsolni) alatt megkapjuk a szerver felügyeleti MMC komponenseket, így úgy tudjuk kezelni a Server Core telepítést (bizonyos megkötésekkel), mint ahogy azt sima Server 2008 esetén megszoktuk.

RDP engedélyezése

Kétféle távoli asztali kapcsolatot engedélyezhetünk: A 6-osat (melyhez a Vista, 2008, 7-ben lévő rdp kliens jó, XP SP2-re letölthető), valamint a régebbi (és kevésbé biztonságos) rdp kapcsolatot:

cscript C:\Windows\System32\Scregedit.wsf /ar 0

Korábbi kliensek engedélyezése:

cscript C:\Windows\System32\Scregedit.wsf /cs 0

Előtérben a Server Core távoli asztalon keresztül, háttérben a virtuális gép

MMC elérés

Engedélyezzük a tűzfalon:

netsh advfirewall firewall set rule group="Remote Administration" new enable=yes

Ha esetleg le szeretnénk tiltani, azt a következő paranccsal tehetjük meg:

netsh advfirewall firewall set rule group="Remote Administration" new enable=no

Amennyiben a szerver és az a gép amiről el próbáljuk érni egy tartományban van, menni fog. Ellenkező esetben még futtassuk le a következő parancsot azon a gépen amiről csatlakozni szeretnénk:

net use * \\GEPNEV\c$ /u:FELHASZNALO

Ahol:

• GEPNEV: annak a gépnek a neve (vagy ip címe) amihez csatlakozni szeretnénk
• FELHASZNALO: a távoli gépen lévő rendszergazdai (administrator) jogú felhasználó

Majd bekéri a távoli administrator felhasználó jelszavát (a csatlakoztatott meghajtót ezután le lehet csatlakoztatni)

Windows Update beállítása

A következő paranccsal kapcsolhatjuk be a frissítések automatikus keresését és telepítését:

cscript C:\Windows\System32\Scregedit.wsf /au 4

Majd ezután állítsuk le és indítsuk újra a Windows Update szolgáltatást:

net stop wuauserv
net start wuauserv

Majd mondjuk meg a Windowsnak, hogy azonnal keressen frissítéseket:

wuauclt /detectnow

Jelenlegi beállítás megtekintése:

cscript C:\Windows\System32\Scregedit.wsf /au /v

Windows Update kikapcsolása

cscript C:\Windows\System32\Scregedit.wsf /au 1

Látható, hogy az /au szám paraméterrel lehet állítani a Windows Update működését.

A következő 5 szintet állíthatjuk be:

• 1 – automatikus frissítések keresése kikapcsolva
• 2 – figyelmeztetés letöltés és még egy figyelmeztetés telepítés előtt
• 3 – magától letölti a frissítéseket, majd a telepítés előtt figyelmeztett
• 4 – automatikusan letölti és telepíti a Windows frissítéseket a megadott időponton (alapértelmezéskétn naponta, 3:00-kor)

Illesztőprogramok telepítése

Ha szükséges, akkor telepítenünk kell a szerver különböző illesztőprogramjait. A legtöbb driver telepítő nincs felkészítve a Server Corera, így ha a grafikus telepítője nem működik, akkor parancssorból kell telepítenünk.

Ehhez legelőször is ki kell csomagolnunk a drivert, hogy megkapjuk az inf (és cat, dll, stb.) fájlokat.

Másoljuk fel a szerverre, majd a következő paranccsal telepíthetjük:

pnputil -i -a valami.inf

Ahol a valami.inf helyére beírjuk a telepítendő driver inf fájljának nevét, helyét. Használhatunk joker karaktereket is, valahol\valami\*.inf esetén minden a megadott helyen lévő inf fájlhoz tartozó drivert telepíti.

Ha kéri a Windows, indítsuk újra a számítógépet.

Ami jelentősen gyorsabb telepítést eredményez, mintha optikai lemezről végeznénk a telepítést, valamint olyan gépen is tudunk így telepíteni, ami nem rendelkezik optikai meghajtóval (netbookok pl.), vagy éppenséggel nem jó az.

A leírás működik bármely Windows alatt (XP, Vista, stb.).

Szükségünk lesz egy legalább 4 GiBájtos pendrivera, a Windows Vista telepítő lemezére, valamint az a gép, amire telepíteni szeretnénk így, tudjunk USB meghajtóról indítani.

A módszer nem csak pendriveraval, hanem bármilyen USB-s (vagy akár memóriakártya, ha arról a számítógépünk tud indulni!) tárolóeszközzel (külső merevlemez) működik.

Formázzuk meg a pendriveot (vagy a tárolóeszközt) NTFS formátumúra. Ehhez menjünk be a Sajátgépbe/Számítógépbe, jobb egérgomb a meghajtón, majd a helyi menüből válasszuk a Formázást.

A formázás ablakban a fájlrendszer lenyíló listán válasszuk az NTFS-t. minden más opció maradhat az alapértelmezett.

Ha kész a formázás, akkor nyissunk egy Parancssort (Start > Futtatás: cmd), rendszergazdai jogosultsággal.

Majd írjuk be a következő parancsot:

diskpart

Ekkor elindul a lemez particionáló segédprogram.

Diskpart Windows Vista alatt

Majd a következő paranccsal listázzuk ki a meghajtókat:

list disk

A listából keressük meg a pendrive id-jét (azonosítóját). Az azonosító az ami a Lemez szó után van, tehát ha azt írja ki, hogy Lemez 5 akkor az azonosító 5.

Azt, hogy melyik a pendriveunk, a méretből láthatjuk

Válasszuk ki a pendriveot (az Y helyére a lemez idjét írjuk be)

select disk Y

Tegyük aktívvá a pendriveon lévő partíciót, hogy a számítógép el tudjon róla indulni.

active

Lépjünk ki a particionáló segédprogramból:

exit

Rakjuk rá (ehhez helyezzük a DVD meghajtónkba a Windows Vista telepítő DVD lemezt) a pendrivera a Vista boot szektorát (az indításhoz kell) (ahol D: a DVD meghajtó, míg az E: a pendrive meghajtóbetűjele):

D:\boot\bootsect.exe /nt60 E:

A következő parancs segítségével másoljuk fel a Windows Vista telepítő DVD tartalmát a pendrivera (ahol D: a DVD meghajtó, míg az E: a pendrive meghajtóbetűjele):

xcopy D:\*.* /s/e/f E:\

Ha kész a fájlmásolás, akkor zárjuk be a parancssor ablakát, majd válasszuk le szabályosan a pendriveot.

Kezdődhet is a telepítés!

Letöltés

Navigáljunk el a VMware letöltési oldalára: www.vmware.com/products/server (gépi fordítással magyar nyelven)

majd itt kattintsunk Download feliratú gombra.

VMware Server letöltése

A következő lépésben regisztráljunk egy felhasználót magunknak a VMware oldalán (vagy ha már van, lépjünk be azzal).

Regisztráció vagy belépés

Majd töltsük ki a kérdőívet. Ha minden jól sikerült kapunk egy emailt, abban egy linkkel. Erre a linkre kattintva jutunk el a letöltési oldalhoz, valamint itt találjuk meg a telepítéshez szükséges kódot.

Erről az oldalról tudjuk a telepítőt is letölteni. A Linux-os TAR verziót töltsük le (VMware Server 2 for Linux Operating Systems. 466 MB TAR image) egy tetszőleges helyre (pl. a home mappánkba). Ügyeljünk rá, hogy a rendszerünknek megfelelő verziót töltsük. tehát 32 bites rendszerre a 32 biteset (ezeknél nincs oda írva, hogy hány bites), 64 biteshez a 64 bites verziót.

Telepítéshez szükséges kódok

Telepítés

Indítsunk el egy Terminált, a továbbiakban abban fogunk dolgozni.

Telepítsünk pár csomagot, amik kellenek:

sudo aptitude install linux-headers-`uname -r` build-essential xinetd

Ha ez megvan, menjünk a cd parancs segítségével abba mappába ahová letöltöttük a telepítőt. Ha a home mappába, akkor a következő paranccsal megyünk oda:

cd ~/

Majd csomagoljuk ki a letöltött tar fájlt és indítsuk el a telepítést:

tar xvfz VMware-server-*.tar.gz
cd vmware-server-distrib
sudo ./vmware-install.pl

A telepítő fel fog tenni néhány kérdést. Elfogadhatjuk mindenhol az alapértelmezett opciókat (tehát csak egy enter kell ütnünk).

A telepítés végén kell beírnunk a kódot, ennél a résznél:

Please enter your 20-character serial number.

Type XXXXX-XXXXX-XXXXX-XXXXX or ‘Enter’ to cancel:

Ha kész a telepítés, töröljük le a VMware Server telepítő állományait:

cd ..
rm -f VMware-server*
rm -fr vmware-server-distrib/

Alapértelmezett opciókat elfogadva a VMware Server kezeléséhez a root felhasználóval tudunk belépni. Ubuntu alatt mivel ilyen felhasználó nem létezik, ezért adnunk kell egy jelszót a root felhasználónak. Kétszer írjuk be az új jelszót. A jelszó beírásakor nem fogunk látni csillagokat vagy hasonlót.

sudo passwd root

Használat

A VMware Server különböző paramétereit böngészőből állíthatjuk az alábbi címen:

http://gépünk-IP-címe:8333

Majd a belépéshez írjuk be felhasználónévnek a root felhasználót, jelszónak pedig amit korábban beállítottunk hozzá.

VMware kezelőfelületbe belépés

A webes kezelőfelület hasonló felépítésű mint a régi VMware Server 1-es szériája.

Screencast

Letöltés (WMV)
(a hangerő csúszka melletti négy kifelé mutató nyílra kattintva teljes képernyőn nézheted)

Figyelem! Az appcmd csak a kiszolgáló szintű beállításokat menti. Az alkalmazás szintű beállítások az alkalmazások mappáiban található web.config fájlokba kerülnek, ezek mentéséről saját magunknak kell gondoskodni!

Automatikus mentés

Amennyiben valami beállítást módosítottunk, akkor az IIS7 (hasonlóan mint az IIS6), automatikusan készít erről egy mentést. Ez a szolgáltatás a Config History, melyet az Application Host Helper Service futtatja. Alapértelmezett két percenként ellenőrzi, hogy történt e változás. Amennyiben igen, akkor készít egy másolatot a beállításokról a %systemdrive%\inetpubhistory mappába.

Ez a funkció azonban csak Windows Server 2008 és Windows Vista SP1 esetén van meg, Vista RTM esetén nincs.

Az automatikus mentésből egyszerűen tudunk visszaállítani. Csak menjünk be az inetpubhistorycfgHistory_NNNNNNNNNN (N-ek helyés sorszám) mappába, majd az applicationHost.config fájlt másoljuk a %windir%\sytem32\inetsrv\config mappába.

Mentés készítése

Mentéshez írjuk be a következő parancsot:

%windir%\system32\inetsrv\appcmd.exe add backup "Mentés neve"

Mentések megtekintése

Nézzük meg, hogy milyen mentések találhatóak a rendszerben:

%windir%\system32\inetsrv\appcmd.exe list backup

IIS7 mentések listája

Visszaállítás

Visszaállításhoz szükség van a mentés nevére, ugyanis azt fogja visszaállítani:

%windir%\system32\inetsrv\appcmd.exe restore backup "Mentés neve"

Mentés törlése

Ha már nincs szükségünk egy mentésre, törölhetjük is azt:

%windir%\system32\inetsrv\appcmd.exe delete backup "Mentés neve"