Kattintsunk az Asztal egy üres területén jobb egérgombbal, és válasszuk a helyi menüből a Személyre szabás menüpontot

Asztal helyi menüje

A Személyre szabás ablakban kattintsunk a További témák az interneten szövegre

Elérhető témák

Ekkor az alapértelmezett böngészőnkben megnyílik a Windows Témák oldal, ahol rengeteg Windows téma közül választhatunk.

Internetről letölthető Windows 7 témák

Ha valamelyik megtetszik, csak kattintsunk a Letöltés gombra és a böngészőnk letöltési ablakában válasszuk a megnyitás opciót.

Windows 7 téma letöltése

Letöltés után így automatikusan települ és beállítódik a téma, amit a Személyre szabás ablakban láthatunk is.

Az internetről letöltött téma

Gombok beállítása

Letöltés

A python script innen tölthető le: window_controls.py

#!/usr/bin/env python
#
# A nifty GUI controlling the window controls position
#
# Depends on python-gconf (started from a python-gconf example)
#
# @version 0.1
# @author alex(at)eftimie(dot)ro
#
 
import gtk
import gconf
 
def callback(button, client):
    global left, right, key, entry
    if left.get_active():
    	s = "maximize,minimize,close:"
    elif right.get_active():
    	s = ":maximize,minimize,close"
    else:
    	s = entry.get_text()
    client.set_string (key, s)
    entry.set_text(s)
 
# Gconf stuff
client = gconf.client_get_default ()
key = "/apps/metacity/general/button_layout"
 
# Gtk window
window = gtk.Window()
window.set_title("Settings")
left = gtk.RadioButton(group=None, label='Left')
right = gtk.RadioButton(left, 'Right')
custom = gtk.RadioButton(left, 'Custom')
entry = gtk.Entry()
box = gtk.VBox(False, 0)
box.add(gtk.Label("Choose window controls position: "))
box.add(left)
box.add(right)
# Custom
box2 = gtk.HBox(False, 0)
box2.add(custom)
#box2.add(entry)
box.add(box2)
box.add(entry)
apply_button = gtk.Button('Apply')
done = gtk.Button('Done')
box3 = gtk.HBox(False, 0)
box3.add(apply_button)
box3.add(done)
box.add(box3)
custom.set_active(True)
window.add (box)
window.show_all ()
 
# Widget events
window.connect('delete_event', gtk.main_quit)
done.connect('clicked', gtk.main_quit)
left.connect ('toggled', callback, client)
right.connect ('toggled', callback, client)
custom.connect ('toggled', callback, client)
apply_button.connect('clicked', callback, client)
 
# If key isn't writable, then set insensitive
left.set_sensitive (client.key_is_writable (key))
right.set_sensitive (client.key_is_writable (key))
 
# Get current settings
entry.set_text(client.get_string(key))
 
gtk.main ()

Használat

Letöltés után kattintsunk jobb gombbal a fájlra, majd a Tulajdonságok menüben keressük meg a Jogosultságok fület, ott pedig pipáljuk ki a “Fájl végrehajtásának engedélyezése programként” opciót. Ezután már csak dupla kattintás és indul is az alkalmazás.

A scriptért és a képekért köszönet Alex Eftimie-nek és az OMG! UBUNTU!-nak.

Elegem volt a webes felületből, ugyanis elég sokat használom ezt a programot, főként közös mappák miatt. (Egy húzással egy szépen rendszerezett könyvtárstruktúrát is át lehet húzni, úgyhogy ebben verhetetlen, főleg, hogy nem kell tömöríteni semmit.) Így addig kutattam a google-n amig meg nem láttam a gyönygszemet:

http://dreadknight666.com/2009/07/dropbox-in-kde-linux/

Töltsük le

• 32 bites rendszerre
• 64 bites rendszerre

Majd a /home/felhasználónév mappába helyezve csomagoljuk ki.

Ezután a /home/felhasználónév/.dropbox-dist/dropboxd fájlt tegyük automatikusan indítottá. (KDE-ben Rendszerbeállítások/Automatikus indítás menüpont alatt tehetjük meg mindezt.)

Jelentkezzünk be újra majd állítsuk be a szükséges paramétereket a felbukkanó ablakban.

Mostantól van használható Dropboxunk (Gnome/Nautilus nélkül).

A mikéntjét most megmutatom.

Először is menjünk a csomagtelepítőben, majd ott a keresőbe írjuk be, hogy sensor.

Csomagkezelő indítása

én már telepítettem

Az összes felajánlt alkalmazást jelöljük ki telepítésre és alkalmazzuk a változtatásokat.
A telepítés befejeztével nyissunk meg egy konsolt, majd írjuk be, hogy

sensors

a következőhöz hasonló kiírást kell látnunk:

atk0110-acpi-0
Adapter: ACPI interface
Vcore Voltage:      +1.22 V  (min =  +0.85 V, max =  +1.60 V)
+3.3 Voltage:      +3.25 V  (min =  +2.97 V, max =  +3.63 V)
+5 Voltage:        +5.11 V  (min =  +4.50 V, max =  +5.50 V)
+12 Voltage:      +11.93 V  (min = +10.20 V, max = +13.80 V)
CPU FAN Speed:     1824 RPM  (min =  600 RPM)
CHASSIS1 FAN Speed:   0 RPM  (min =  600 RPM)
CHASSIS2 FAN Speed:   0 RPM  (min =  600 RPM)
POWER FAN Speed:   2008 RPM  (min =  600 RPM)
CPU Temperature:    +22.0°C  (high = +60.0°C, crit = +95.0°C)
MB Temperature:     +36.0°C  (high = +45.0°C, crit = +95.0°C)

képpel igazolva

Még egy jó tipp a rendszer figyelésre, a Htop alkalmazás.

htop

Vagy a menüből indítsátok vagy terminálból.
Terminálból így lehet:

htop

és felugrik.

Az ncftp ftp kliens rengeteg operációs rendszeren megy, freeBSD, Linuxok, és UNIX variánsok.

Telepítése Debian, Ubuntu és hasonló rendszereken az apt-gettel mehet:

sudo apt-get install ncftp

Nézzük hogyan is működik:

ncftpget -R -v -u "felhnev" -p "jelszo" ftp.hogyan.org /home/charlie/backup /var/www

Nézzük a paramétereket:

• -R : összes almappa és fájl másolása (rekurzív másolás)
• -v : bőbeszédű mód. Ha elhagyjuk, akkor csak egy csíkot látunk az állapotról
• -u “FELHNEV” : FTP felhasználónév. Ha nem adjuk meg, akkor anonymous bejelentkezést hajt végre az ncftp
• -p “jelszo” : A kapcsolathoz használt jelszó. Opcionális, ha nem adjuk meg, akkor megkérdezni a program
• ftp.hogyan.org : FTP szerver címe
• /home/charlie/backup : A saját gépünkön lévő mappa, ahová a tartalmat lementse a program
• /var/www : Az FTP kiszolgálón lévő mappa neve, amit menteni szeretnénk

További hasznos paraméterek:

• -P 21 : ha az FTP kiszolgáló nem az alapértelmezett 21-es porton figyel, a -P paraméterrel adhatjuk meg a megfelelő portot
• -F : passzív mód használata. Ha a csatlakozás sikerül, azonban a fájlokat nem tudjuk letölteni, használjuk ezt a módot
• -DD : Letöltés után törli a távoli fájlt

Ha ilyesmi hibát kapunk:

tar: End of archive volume 1 reached
tar: Sorry, unable to determine archive format.
Could not read directory listing data: Connection reset by peer

Vagy esetleg magyarul:

tar: Ez nem úgy néz ki, mint egy tar archívum
tar: Kilépés hibaállapottal a korábbi hibák miatt

Akkor használjuk a -T opciót, hogy ne TAR módba töltse le a fájlokat. TAR mód esetén gyorsabban megy a letöltés, valamint a fájlrendszer jogokat is sikerülhet megtartani, azonban nem minden kiszolgálóval működik.

Még a telepítés előtt megjegyezném, hogy igen csak kísérleti stádiumban van a dolog, így lehetséges, hogy hibába fogunk botlani előbb-utóbb. Bár én három napos használat alatt nem találtam egyet se, plusz teljesen visszaállítható a folyamat.

Íme a látvány, néhol még hiányos, pl.: a felső a panel egyes helyein

Akkor kezdjünk is bele.

Először is fel kell vennünk egy PPA-t, azaz tárolót. Karmic (esetleg Lucid) estén adjuk ki a következő parancsot:

sudo add-apt-repository ppa:erik-b-andersen/rgba-gtk

Ha minden jól ment felvettük a tárolót, illetve importáltuk a hozzávaló kulcsot is. Ezután frissítsük a forrásokat és telepítsük az új csomagokat:

sudo apt-get update
sudo aptitude upgrade

GNOME Téma monitor

Engine settings

Ha ezzel is meg volnánk, navigáljunk el a Rendszer / Beállítások / GNOME Color Chooser alkalmazáshoz és indítsuk el. A képen látható módon válasszuk a Téma-motorok fület (a sor legvégén, nem látható alapból a képernyőn!). Ott pipáljuk ki a Global előtti rádiógombot, majd a legördülőlistából válasszuk ki a Murine-t. Majd kattintsunk a Beállítások opcióra és ott pipáljuk ki mindkét rádiógombot az “A Enable/Disable RGBA support beállítása” (még nincs rendesen lefordítva) és az “Enable/Disable support” előtt. Kattints az alkalmaz gombra, majd zárd be. A következő dolgod, hogy a Rendszer / Megjelenéseknél a Téma fülnél választasz egy Murine-os témát. (még nem látható a változás). Most nyisd meg az Ubuntu Szoftverközpontot és telepítsd az Asztali effektek speciális beállítási (ccsm) és a compiz-fusion-plugins-extra csomagokat, mindkettő előjön, ha a compiz szót beírjuk a keresőbe (Karmic alatt az egyik csomag csak a Synapticban lesz meg). Most jelentkezz ki és be. Ha meg vagy menj a Rendszer / Beállítások / CompizConfig beállításkezelőhöz és ott az Effektusok alatt pipáld ki az Ablak elmosást. Az elmosás szűrőt állítsd Glauss-ra és a Glauss-sugarat 4-re vagy 5-re, tetszés szerint. Ha elégedett vagy zárd be az ablakot és élvezed a látványt.

Megjegyzés: Több alkalmazásnál (pl. Firefox) le van tiltva egyelőre, mert kiakasztja a programot. Ha vissza szeretnéd állítani a dolgokat ezen a linken, az Uninstall fejezet alatt megtalálod a mikéntjét, ha valami nem lenne világos nyugodtan kérdezz a kommentek között.

Külön érdekessége a dolognak, hogy a jelek szerint Vista alól is működik, azonban annak csak a 32 bites változatánál. A 64-es összeomlik tőle, úgyhogy ott senki ne kísérletezzen vele. A GodMode a következőképpen aktiválható: létrehozunk az asztalon egy új mappát, majd nyomban át is nevezzük a következőre:

GodMode.{ED7BA470-8E54-465E-825C-99712043E01C}

Amint ez megvan, a mappa ikonja máris megváltozik (egy vezérlőpult-féle ikonra), rákattintva pedig máris hozzáférhetünk az “isteni” központi vezérlőpulthoz és annak a megannyi lehetőségéhez. Érdekes módon a Microsoft egyelőre még nem nyilatkozott erről az érdekességről. Nagyon fontos, hogy aki nem akarja így megpiszkálni a rendszerét az ne használja ezt a lehetőséget, mert károkat is okozhat!

powercfg -energy

üssük le az [Enter]-t és várjunk 60 másodpercig, még a gép elemzi a rendszert és a háttérben futó folyamatokat.

FONTOS, hogy ez idő alatt semmilyen módon ne avatkozzunk be, mert fals információkat kaphatunk.

A program nem csak analizálja a futó folyamatokat, hanem elemzi az aksi típusát, teljesítményét. Valamint tippeket ad, hogy hogyan javíthatunk, illetve hogyan hozhatunk ki még többet a laptopunk energia ellátó részéből.

Ahhoz, hogy a rendszerünkön át tudjuk állítani a bootolási sorrendet, elő kell hívni a System startup and recovery panelt.

Ehhez nyissuk meg a System ablakot: Mycomputerre (Sajátgépre) jobb katt, és Properties( Tulajdonságok) vagy nyomjuk meg a <Win>+<Pause> gombot.

Itt választjuk a képen megjelölt lehetőséget:

Az  Advanced fülön, a teljesítményt, és a felhasználói profilokat tudjuk állítani. Nekünk a legalsó kell, a Start up and recovery, azaz az indítás és a visszaállítás.

Az előjövő újabb ablakon, a kékkel jelölt helyen, az elsődleges rendszert tudjuk kiválasztani,  ami azt jelenti, hogyha bekapcsoljuk a gépet, és nem nyomunk meg semmit,  akkor x idő tétlenség után elindul.

A pirossal jelölt helyen pedig a várakozási időt tudjuk megadni. E funkcióval azt érhetjük el, hogy az alapértelmezett rendszer 10 másodpercnyi tétlenség után, magától betöltődjön.

Telepítéskor

Nem írom le a teljes telepítési folyamatot, csak a particionálás rész érdekel minket jelenleg. Megadhatjuk kézzel, hogy mennyi helyet kívánunk az Ubuntunak adni a lemezből a fenti csúszkán, felhasználhatjuk a teljes lemezt a telepítőre bízva a beállításokat és megadhatjuk saját kézzel is a felosztást. Nekünk a leg utolsó lehetőség kell ennek a feladatnak a végrehajtásához.

Lemezhely előkészítése

Válasszuk tehát a “Partíciók saját kezű megadása (haladóknak)” lehetőséget, majd nyomjunk a tovább gombra. A következő ablakban egy felsorolást fogunk találni a számítógépünkben lévő merevlemezekről (/dev/sda, /dev/sdb stb.), ha csak egy van, akkor /dev/sda néven fog megjelenni. Kattintsunk rá egyszer, majd nyomjuk meg a bal alsó sarokban található “Új partíciós tábla…” feliratú gombot!

Új partíció hozzáadása

Megjelenik egy szabad terület nevű sáv, a mérettel együtt (ez megegyezik a merevlemez kapacitásával). Kattintsunk rá és válasszuk a Hozzáadás gombot lent (pirossal bekeretezve a fenti képen).

Fájlrendszer megadása

Megjelenik a Partíció létrehozása nevű ablak, ahol beállíthatjuk a készülő hely adatait. Válasszuk az “Elsődledes” lehetőséget, az “Eleje” lehetőséget és a Cserehely-et a használatnál. A méretet állítsuk a RAM (rendszermemória) duplájára, ezt megabájtban tehetjük meg. 3 gigabájt, vagy több RAM esetén már nem szükséges a duplázás. A csatolási pont opció ezek után nem lesz beállítható (mert nem kell). A cserehely a számítógépen használt programok éppen nem használt fájljait tárolja, ezzel helyet szabadít föl a memóriában, gyorsabbá téve azt. Nyomjunk az OK-ra, ha ezzel készen vagyunk, majd ismét válasszuk a Hozzáadás-t. Ugyancsak állítsuk Elsődlegesre és Eleje opcióra a beállítót, de most 8-15 gigabájt közötti értéket adjunk meg a méretnél! Most az operációs rendszer partícióját hozzuk létre. A programok is ide települnek, de ezek nem foglalnak túl sok helyet. Ügyeljünk arra, hogy ismét megabájtokban kell megadni a méretet!

• 8 gigabájt = 8192 megabájt
• 10 gigabájt = 10240 megabájt
• 15 gigabájt = 15360 megabájt

Fájlrendszernek az Ubuntu az Ext4-et ajánlja föl, ezt így is hagyhatjuk. A csatolási pontot viszont át kell állítani “/”-re, a lenti képen ez látható, hogy hol.

Csatolási pontok

Ha ezt megtettük, nyomjunk ismét OK-ot. Már van lapozófájl és rendszerpartíció, most érünk a lényeghez, a saját mappánk külön rakásához. Harmadjára is válasszuk a Hozzáadás gombot, itt az Elsődleges és most a Vége opciót. Az új partíció méretét nem is kell átírni, hiszen az összes megmaradt hely felhasználásra kerülhet, ezt a rendszer be is állította már. A használatnál ismét hagyhatjuk az Ext4-et, és csak a csatolási pontnál kell átállítani a lehetőséget “/home”-ra. Így a saját mappánk, képeink, beállításaink egy esetleges újratelepítés után biztonságban lesznek. Az elkészült partíciós tábla hasonlóképpen fog kinézni (persze nagyobb merevlemezeken a /home partíciója jóval nagyobb értéket fog mutatni).

Az elkészült partíciós tábla

Ez után nyomjunk a tovább gombra és folytassuk a telepítést a megszokott módon!

Újratelepítéskor

Az újratelepítésnél ismét a “Partíciók saját kezű megadása (haladóknak)” opciót kell választani. Az fentebb látható képhez hasonló kiosztást fogunk látni. Jelöljük ki a “/”-jelű partíciót, majd kattintsunk a jobb egérgombbal és válasszuk az adatok módosítása opciót. Állítsuk be ismét az Elsődleges, Eleje lehetőségeket, a fájlrendszert adjuk meg ismét, vagy hagyjuk Ext4-en, ha netalántán a rendszer nem ismerné föl hogy ez a “/” csatolási pont, akkor állítsuk be kézzel ismét. A formázás opciónál lévő kis négyzetet pedig jelöljük be, majd nyomjunk OK-ot. Most a “/home”-ot jelöljük ki, majd jobb egérgombot nyomjuk le és válasszuk a módosítás lehetőséget. Állítsuk be az előző telepítésnél használt fájlrendszert (ha a rendszer nem állítaná be magától), ha a csatolási pont nincs beállítva, akkor állítsuk ismét /home-ra. Vigyázzunk, itt nehogy bejelöljük a formázás lehetőséget, mert akkor elveszik minden adatunk megint! Ha végigment az újratelepítés, akkor az előzőleg használt témánk fog fogadni, az adataink a saját mappánkban. A programok ugyan elvesznek, de a beállításaik nem, így ha újratelepítünk például egy böngészőt, akkor a beállított könyvjelzőink benne lesznek.

A bővítés

Nyissuk meg az Ubuntu Szoftverközpontot (Alkalmazások=>Ubuntu Szoftverközpont), vagy Ubuntu 9.10 előtti verziókban a Hozzáadás/Eltávolítás eszközt (Alkalmazások=>Hozzáadás/Eltávolítás). Írjuk be a hogy rar. Aki Ubuntu 9.10-et használ, a következő képet fogja látni:

A találatlista

A telepítéshez kattintsunk a kívánt csomagra, majd a jobb oldalt megjelenő nyílra. Egy információkat tartalmazó oldalra kerülünk, amelynek allján megtaláljuk a telepítés feliratú gombot. Nyomjuk meg, majd írjuk be a jelszavunk a a felugró adminisztrációs ablakba. A folyamat állását mutató részre fog ugrani a központ, ha a találatokhoz akarunk új keresés nélkül jutni, akkor kattintsunk a Szabad szoftverek letöltése feliratra (bal fölső sarok), majd a találati ablak fölött a Szabad szoftverek letöltése gombra. Válasszuk ki a másik csomagot is, nyomjunk a jobb oldalt megjelenő nyílra és válasszuk a telepítést.

Használat

Jelöld ki a csomagolni kívánt fájlokat/mappákat, majd kattints a jobb egérgombbal. A menüben válaszd a Tömörítés lehetőséget.

Tömörítés

Meg fog jelenni egy ablak, ahol beállíthatod a tömörítés fajtáját és egyéb adatokat.

Tömörítés beállításai

Itt megadhatod a leendő csomag nevét, hogy hova kerüljön, ha elkészült és a fajtáját. A listában immár szerepel a rar és a 7z is.

Terminállal

Elsőnek nézzük meg, hogy működik ez a terminálon keresztül.

Készítsünk egy mappát ahova az ISO fájlt fel szeretnénk mountolni.

mkdir /ahova/fel/mountolunk

majd adjuk ki a következő parancsot:

sudo mount /ahol/az/iso_fájl_van/fájl.iso /ahova/fel/mountolunk/ -o loop

Írjuk be a root jelszavunkat és már a megadott mappában használatba is vehetjük az ISO fájl tartalmát.

Lecsatlakoztatni a következő paranccsal tudjuk:

sudo umount /ahova/fel/mountolunk/

Grafikus megoldás I.  (Furius ISO Mount)

A másik lehetőség, hogy grafikus felületet használunk. Ehhez tökéletes program a Furius ISO Mount nevű program.

Töltsük le a telepítő fájlt:

wget http://launchpad.net/furiusisomount/python/0.11.1.2/+download/furiusisomount_0.11.1.2_all.deb

Majd kattintsuk a letöltött fájlra duplán és elindul a csomag telepítése.

Furius telepítése deb csomagból

Miután telepítettük indítsuk el a programot Alkalmazások ->Rendszereszközök->Furius ISO Mount

Vagy nyomjuk le az ALT+F2 billentyűt és írjuk be: furiusisomount

Furius indítása

Mikor elindult a program a Browse… gomb segítségével keressük meg az ISO fájlt, majd kattintsunk a Mount gombra.

Ilyenkor a /home/felhasználónév/fájlnév_iso könyvtárba fogja mountolni a tartalmat.

ISO felcsatolása Furius segítségével

Ha már nincs szükségünk a felcsatolt ISO fájlra, egyszerűen válasszuk ki a listából és kattintsunk az Unmount gombra. Ilyenkor a létrehozott fájlnév_iso könyvtárat is törli a program.

Grafikus megoldás II. (Gmountiso)

A csomagkezelőből telepítsük a gmountiso nevű programot.

Miután telepítettük indítsuk el a programot Alkalmazások ->Rendszereszközök->Gmount-iso

Vagy nyomjuk le az ALT+F2 billentyűt és írjuk be: Gmount-iso

Gmount-iso indítása

Az Image File (.ISO) résznél írjuk be a az ISO fájl elérési útvonalát vagy keressük meg a Megnyitás gomb segítségével. A Mount point-nál tudjuk megadni azt a mappát ahova fel szeretnénk csatolni az ISO fájlunkat. Ha ezeket mind beállítottuk kattintsunk a Mount gombra és már készen is vagyunk.

ISO felcsatlakoztatása Gmount-iso segítségével

A felcsatolt ISO fájlokat az Unmount gomb segítségével lehet eltávolítani.

Indítsunk el egy terminált és írjuk be a következő sort:

sudo update-alternatives --config editor

Ez után kérni fogja a root jelszavunkat és a következő képet fogjuk látni:

Alapértelmezett szerkesztő kiválasztása

Itt tudjuk kiválasztani a már feltelepített szövegszerkesztőket. Egyszerűen csak adjuk meg a kíván szövegszerkesztő kódját. Csillaggal jelöli a rendszer azt a szerkesztőt, amelyik az alapértelmezett.

A beállított szerkesztő

Így már bármilyen terminálos programban (Pl.: Midnight Commander) a kedvenc szövegszerkesztőnk fog megjelenni.

Nem régiben egy olvasó, Eclipse, hatására megjelent egy cikk az OMGubuntu-n, Eclipse állítása szerint a módosítások elvégzése után 1 perc 4 másodperces eredeti boot ideje 45 másodpercre csökkent, ami majdnem 20 másodperces igen jelentős csökkenés. Az említett blog hozzászólói is mind hasonló eredményekről számoltak be egy-két kivétellel. Az én gépem eredeti boot ideje: 1 perc 12 másodperc volt, az új boot idő: 58 másodperc lett.

Telepítése

(Csak saját felelősségre! Biztonsági mentés ajánlott előtte)

A Karmicban sokkal egyszerűbb a PPA tárolók felvétele, nem kell kulcsot importálni, sources.list-et szerkesztgetni. Zárójelben megjegyzem, hogy ha el akarnák távolítani a tárolót, akkor ne a sources.list-ben keressük, mert a tárolókat külön-külön fájlokban tárolja a /etc/apt/sources.list.d mappában.

parancs:

sudo add-apt-repository ppa:ubuntu-boot/ppa

sudo add-apt-repository ppa:ubuntu-boot/ppa

Majd:

sudo apt-get update
sudo apt-get dist-upgrade

sudo apt-get dist-upgrade

Gyakorlatilag készen is vagyunk. A változások 2-3 reboot után tapasztalhatóak, ennyi idő kell ugyanis, hogy optimizálni tudja a boot folyamatot.

Aki érdeklődik az Ubuntu vagy más szabad szoftverek fejlesztése iránt, valószínűleg több levelezőlistára is fel van iratkozva. Senkinek nincs ideje és kedve napjában többször is a postaládáját vizslatni, hogy megjött-e a várt levél. Erre nyújtanak megoldást az email ellenőrzők.

Az Ubuntun is számos ilyen létezik, a Gmail-es fiókot használók között talán a CheckGmail a legkedveltebb. Amivel én is elégedett vagyok, egy valamit leszámítva. Nem használja a Jaunty Jackalope kiadásban debütáló új értesítés rendszert, a notify-osd-t. A következő leírás erre a problémára nyújt segítséget.

A CheckGmail alap értesítője:

A régi értesítés

Az új értesítő amit be fogunk állítani:

Az új értesítés

Akkor vágjunk is bele:

1. Telepítsük a CheckGmail-t , ha még nincs
   terminálba:

   sudo apt-get install checkgmail

2. Telepítsük a libnotify csomagot
   terminálba:

   sudo apt-get install libnotify-bin

3. Nyisd meg a CheckGmail beállításait
4. A “felugró ablak mutatása levél esetén x másodpercig” értékét állítsd nullára
5. A következő parancsot másold a “Parancs végrehajtása új levél esetén” mezőbe, viszont itt választás elé állítalak. :)

Ha angolul szeretnéd az értesítést:

if [ %m = 1 ] ; then mess="Message"; else mess="Messages"; fi; notify-send "You Have %m New $mess" -i /usr/share/app-install/icons/gmail-notify-icon.png

Ha magyarul akkor pedig ezt írd be:

notify-send "%m új üzenete érkezett"  -i /usr/share/app-install/icons/gmail-notify-icon.png

Nem kell megijedni, hogy a magyar verzió rövidebb, ez a nyelvi különbségből adódik. Míg nálunk teljesen mindegy, hogy 1 vagy 10 üzenet érkezett, akkor is “x üzenet érkezett” lesz az értesítés. Az angolba 1 üzenet estén “You have 1 new message”, több üzenet esetén: “You have 10 new messages’ lesz az üzenet.

Az írás eredetileg a ricsi-pontaz.extra.hu oldalon jelent meg.