Hogyan?

Ebben a leírásban egy egyszerű levelező szervert hozunk létre virtuális felhasználókkal, ahol a felhasználók MySQL adatbázisban tárolódnak, így egyszerűen lehet kezelni őket.

A szerverrel a felhasználók a megfelelő azonosítás után távolról is küldhetnek levelet, a postafiókokra kvóta lesz érvényben (ez alapból nincs a Postfixben!).

A leírásban a szerver IP címe 192.168.0.100, a szerver neve pedig server1.example.com lesz.

Sok megoldás van arra, hogy Ubuntu (Gnome) alatt véletlenszerűen megváltoztassuk a hátterünket. Itt most egy egyszerű bash szkriptet fogok bemutatni, ami csak annyit csinál, hogy egy előre beállított mappában kiválaszt véletlenszerűen egy JPEG képet, majd azt beállítja háttérnek. Ezt a szkriptet már csak be kell időzítenünk Crontabbal, és kész is a véletlen háttér.

Indítsuk el a terminált, majd hozzuk létre a “programot”:

sudo touch /bin/changewallpaper.sh

FTP szerver esetén célszerű a felhasználókat a rendszer falhasználóitól elkülönítve, valamilyen adatbázisban tárolni. Jelen esetben MySQL adatbázisban lesznek a felhasználók tárolva, és az FTP szolgáltatást a PureFTPd végzi. Mivel egy FTP szerver nem FTP szerver kvóta és sávszélesség kezelés nélkül, ezért az is lesz eme képzeletbeli szerverben.

Telepítsük a Vsftpd kiszolgálót:

sudo apt-get install vsftpd

Ez telepíti a vsftpd programot, valamint a függőségeit. Alapértelmezetten a /home/ftp/ mappa érhető el FTP-n keresztül, Anonymus felhasználóként.

Alapbeállítások

Nekünk most azonban ez nem jó, ezért letiltjuk a névtelen hozzáférést, és engedélyezzük a felhasználóknak, hogy FTP-n keresztül feltölthessenek fájlokat. A /etc/vsftpd.conf fájlt kell szerkeszteni:

sudo editor /etc/vsftpd.conf

Elsősorban fontosnak tartom leírni, hogy a szabályokat egy fájlban fogjuk elhelyezni amit létrehozhatunk például a /usr/local/sbin/ könyvtárban firewall_start.sh néven (pl).

iptables

Adminisztrációs eszköz az Ipv4 csomagszűréshez és NAT-oláshoz. (részlet az iptables manualból)
Az iptables a hálózati rétegben működik, vagyis IP csomagokkal dolgozik. Szabályokat (rules) lehet vele felállítani amiket táblákba szervez.

Az Alternate CD kevésbé ismert lehetőség a telepítésre, de semmiben nem marad el a Desktop CD-től, a feltelepített rendszer megegyezik a Live telepítős megoldással. Ha gépünkben nincs 320Mb memória a Desktop CD használatához, szeretnénk Raid-re vagy LVM-re telepíteni, esetleg valamilyen gond miatt nem indul el a telepítő, használjuk az Alternate CD-t, amely már elindul akár 128Mb memóriával is (ha csak ennyi memóriánk van, érdemes inkább az Xfce4 alapú Xubuntut használni a kisebb memóriaigény miatt. A telepítés menete ugyanaz, letölthető innen).
Tegyük be a lemezt a számítógépünkbe, állítsuk be a Bios-t, hogy arról induljon.

A tesztgépemben 2db 73GB-os SATA HDD van. A rendszert feltelepítettem a /dev/sda-ra a /dev/sdb-n pedig létrehoztam egy ext3 fájlrendszert. A telepítést az Ubuntu 6.10 server változatán végeztem, de valószínűleg az újabb kiadásoknál is működik a módszer.

Első lépés egy tool telepítése. Rövid keresgélés után találtam is egyet: