Arch

Mozgásérzékelés Linux-on

A mozgásérzékelős vezérlés fogalma igen sok lehetőséget rejt manapság és a technológia fejlődésének köszönhetően egyre több módszerünk is van az elképzelések megvalósítására. Kevesen tudják, de Linux rendszer alatt is meg lehet már valósítani mozgásérzékelést.

Egy ilyen rendszer összerakása és felállítása ráadásul nem is kifejezetten nehéz. Amire szükségünk lesz, az egy webkamera (vagy laptop), a ’’motion’’ szoftvercsomag és pár percnyi koncentráció, amíg elvégezzük a megfelelő műveleteket. A mozgásérzékelős rendszer kialakításának több oka is lehet. Otthoni megfigyelés, személyes biztonság növelése vagy egyszerűen csak a Linux határainak feszegetése. Fontos azonban megjegyezni, hogy az itt olvasottakat tilos felhasználni bármilyen illegális megfigyelő tevékenység folytatására.

Használjuk ki a Bluetooth-ot Linux-on is!

A Bluetooth headsetek és hangszórók eddig sosem látott népszerűségnek örvendenek, azonban beüzemelni és használni őket Linux rendszer alatt nem volt túl tiszta eddig sokaknak. Mivel a Linux hangrendszerben rengeteg minden történik és nem teljesen olyan, mint más rendszereknél, ezért könnyű egyszerűen csak feladni és elfeledkezni az egészről. A Legtöbb esetben a probléma a Bluetooth-os eszközök használatánál a Linux-al az, hogy a rendszer látja őket, azonban nem tud velük kapcsolatot létesíteni, így azok használhatatlanok.

A virtuális gépek használatát már jópáran ismerhetik a Windows oldaláról, azonban a nemrég megjelent szoftvereknek köszönhetően már Linux-on is van lehetőségünk ilyenekkel bíbelődni, ami jó hír a szoftverfejlesztőknek és talán még az átlagos Linux felhasználónak is!

A virtuális gépek lehetővé teszik, hogy futtassunk egy operációs rendszert mindössze egy ablakban a Linux rendszer asztalán. Ezek azért hasznosak, mert tesztelhetünk rajtuk más operációs rendszerre készített szoftvereket, kísérletezhetünk új operációs rendszerekkel és használhatunk ’’sandbox’’ szoftvereket is. Linux-on számos minőségi virtuális gép szoftver közül választhatunk, amelyek ráadásul ingyenesek is, csupán az operációs rendszer telepítőjére lesz szükség, amely Linux esetében szintén ingyenes.

Mi is az a virtuális gép?

Egy olyan szoftver, amely létrehoz egy komplett virtuális gépet virtuális hardverekkel. Ez a ’’gépezet’’ egy alkalmazásként fog futni egy ablakban a jelenlegi rendszerünk alatt. Egy telepítő CD-t vagy képfájlt boot-olhatunk a virtuális gépbe és a telepítő azt fogja hinni, hogy ez egy igazi gép, mivel a virtuális gép minden jellegével rendelkezik a valóságos, fizikai gépnek. Bármikor, amikor használni szeretnénk a virtuális gépet, csak meg kell nyitnunk az alkalmazást és dolgozhatunk vele egy külön ablakban a jelenlegi rendszer mellett.

Az adatok a virtuális gépről egy virtuális merevlemezen tárolódnak egy nagy, több Gigabájtos fájlban. Ez a fájl egy valódi merevlemezként kerül bemutatásra az operációs rendszernek, így nem kell a particionálással sem szórakozni, mint amikor két operációs rendszert szeretnénk telepíteni egymás mellé.

A virtuális gépeknek számos rendkívül hasznos és komoly felhasználásuk van, különösen Linux rendszereken. Lehetővé teszik, hogy más operációs rendszerekkel kísérletezzünk a jelenlegi felülírása nélkül. Ez azt jelenti, hogy egy új Linux disztrót bármikor kipróbálhatunk következmények nélkül, hiszen csak feltelepítjük a virtuális gépre. Ez Windows terén is igaz volt. Amikor például a Windows 8 és a rövid életű Windows 9 kijött, akkor elkerülhettük a fő rendszerünk instabilitását és egyszerűen kipróbálhattuk az új Windows-okat virtuális gépen.

A virtuális gép azt is lehetővé teszi, hogy bizonyos operációs rendszerekre exkluzív szoftvereket is használhassunk. Ha tehát Windows felhasználók vagyunk, de szeretnénk Linux-os programokkal dolgozni, akkor telepítünk egy Linux disztrót (Ubuntu, Linux Mint, stb.) egy virtuális gépre és már használhatjuk is a programokat. Mac felhasználók szintén használhatják ezt a módszert, hogy Windows-os vagy Linux-os programokat futtassanak.

A virtuális gép egyik legnagyobb előnye, hogy el van ’’kerítve’’ (sandbox) a gép többi részétől. Ez azt jelenti, hogy a virtuális gépben használt szoftverek nem jutnak ki onnan és nem tudnak babrálni a tényleges géppel. A Sandbox ezáltal lehetővé teszi a kevésbé stabil operációs rendszerek és szoftverek biztonságos futtatását is.

Aki még nem használt virtuális gépet, mindenképp érdemes kipróbálnia!

ArchLinux telepítése USB-re (pendrive-ra)

Telepíteni akartam a 8 gigás pendrive-omra egy Linux rendszert. Úgy döntöttem, “klónozom” a merevlemezen már meglevő, jól beállított ArchLinuxomat. Vagyis nem új telepítést csinálok, hanem a meglevő, már jól beállított Linuxomról készítek egy másolatot a pendrive-ra.

LEGYÜNK ÓVATOSAK A PARANCSOK KIADÁSAKOR, MERT VÉGIG ROOT-KÉNT KELL TEVÉKENYKEDNÜNK!

Tehát előszöris menjünk root-ba a

su

paranccsal.

Aztán, megformáztam az sdb1-et reiserfs-re (csak 1 partíció van rajta):

mkreiserfs /dev/sdb1

majd felmountoltam:

mkdir /mnt/PEN
mount /dev/sdb1 /mnt/PEN

átmásoltam rá mc-vel a merevlemezről a Linux rendszert (a /mnt könyvtárat persze nem). Ezután meg kellett nézni, mi a pendrive UUID-je:

blkid /dev/sdb1

Erre ilyesmit ír ki:

/dev/sdb1: UUID=”4416f3c5-29b2-450a-9dc5-6ca1663af1f7″ TYPE=”reiserfs”
Ebből minket az UUID érdekel.