Mi a különbség a GPT és az MBR között, amikor merevlemezeket particionálunk?

Amikor Windows 8 és 10 rendszereken formázás után partíciókat szeretnénk létrehozni egy merevlemezen, akkor a rendszer mindig felteszi nekünk a kérdést, hogy GPT (GUID Partition Table) vagy MBR (Master Boot Record) partíciós struktúrát szeretnénk használni. Az átlag felhasználó számára ez a kérdés közel sem egyértelmű.

A partíciós struktúra meghatározza, hogy az adatok milyen módon tárolódnak az adott partíción, hol kezdődik és hol végződik az adott partíció, valamint azt a kódot is, amely a boot-oláskor kerül végrehajtásra. A GPT egy újabb sztenderdnek számít, mely lassan felváltja az MBR-t, azonban az MBR még mindig valamivel kompatibilisebb és bizonyos esetekben csak az egyedüli opció.

Az MBR először a IBM PC DOS 2.0 rendszerrel került a piacra 1983-ban, tehát egy közel sem mai konstrukcióról van szó, és ez a limitációkban meg is látszik. Az MBR rendszerek maximálisan 2 Terrabájtot engedélyeznek egy partíciónak és alapértelmezettként csak 4 elsődleges partíciót támogatnak. (Kiterjesztett logikai partíciókkal többet is létre lehet hozni)

A limitációk miatt egyre többen váltanak a GPT-re, mely összekötődik az UEFI-vel, egy újabb BIOS rendszerrel, mely a régi fapadós verziót hivatott lecserélni, ezzel együtt pedig az MBR fapados partíció rendszerét is megújítja. A GTP ugyanis nem szenved az MBR korlátozottságától. A partíciók méretét általában már az operációs rendszerek és ezek fájlrendszerei (FAT32, NTFS, ExFAT, stb) határozzák meg. A GTP ezen felül közel végtelen számú partíciót támogat, azonban a Windows csak 128-at, tehát ismét az operációs rendszer fog közbeszólni.

De miért érdemes még a GPT-t használni? Az MBR rendszereken a partíció és a boot adatok egy helyen vannak tárolva. Ha ezek az adatok sérülnek vagy felülíródnak, akkor bajban vagyunk. Ezzel szemben a GPT ezeket a kritikus adatokat több helyen is tárolja, ebből a szempontból tehát sokkal redundánsabb, mint a klasszikus MBR. A GPT ezen felül CRC (ciklikus redundancia ellenőrzések) értékeket is tárol, melyek ellenőrzik az adatok épségét. Ha egy adat megsérül, akkor a GPT megpróbálja visszaállítani azt a lemez egy másik helyéről. Ezzel szemben az MBR még csak észre sem veszi a sérült adatokat. Csak a felhasználó látja a hibát, amikor a gép nem boot-ol vagy egy partíció köddé válik.

 

Fejlett, modern rendszereken egyértelműen a GPT az ideális választás, mivel sokkal biztonságosabb a használata, mint az MBR, és a lehetőségei is tágabbak. Az MBR-t csak akkor érdemes használni, ha feltétlen kompatibilitásra van szükségünk régi rendszerekkel.

1 hozzászólás


  1. “Az MBR először a IBM PC DOS 2.0 rendszerrel került a piacra 1983-ban, tehát egy közel sem mai konstrukcióról van szó, és ez a limitációkban meg is látszik.”

    :)) Az MBR 2TB-ig kezel merevlemezt. Ebből az látszik hogy régi konstrukció????

    Sok embernek még most sincs 2 TB-ja. Ebből a limitációból az jön le, hogy biztos 83-as’ ????

    A limitációkból pont az látszik, hogy 2018-ban, 35 évvel a bevezetése után is még élhető rendszert jelent, csupán megérkezett a következő technológia.

    Ezután szakmai kérdésem? Anyád jól van??
    A Hülye értelmetlen körmondataid, nulla szakmaisággal köritve.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.