GSH II: Debian 5.0 netinstall console mód

Miután megvásároltuk a gépünket a GSH-hoz, ideje lenne azt működőképessé tenni egy operációs rendszerrel. a GHS-kat célszerű Linux valamelyik disztribúciója alól futtatni, stabilitása és rugalmassága miatt. Az alábbiakban egy Debian 5.0 telepítését kísérjük figyelemmel. A telepítő letölthető INNEN.

Én jelen esetben egy netinstallos (az internetről tölti le a szükséges fájlokat, a CD-n csak a legszükségesebb dolgok és az alaprendszer található) 180 MB-os i386-os telepítőt választottam. Fontos, hogy mindenki a processzorához illő architektúrát válasszon. FONTOS: x64-es processzorokhoz az AMD64-es változat az optimális. Ne tévesszen meg senkit az AMD64, Intel processzorokon is ugyanúgy fut!
GSH lévén célszerű a consoleos módban telepíteni a rendszert.
Lássunk is hozzá a telepítéshez. A következő kép fogad bennünket, miután elindult a telepítő:
Válasszuk ki az „Install” opciót

Ezekután már a tényleges telepítő fogad bennünket a jól megszokott kérdéssel, miszerint „Milyen nyelven szeretné telepíteni az operációs rendszert?”. Ajánlom az angol nyelven való telepítést a későbbi dolgunk megkönnyítése érdekében.

Válasszuk ki az országunkat (Magyarország)!

Ezek után kiválaszthatjuk a billentyűzetkiosztást. Itt már nyugodtan választhatunk magyar kiosztást is, de akinek az angol esik kézre használja azt.

Elérkeztünk arra a pontra, ahol egy rövid időre megpihenhetünk, amíg a telepítő keres, ellenőriz, bogarászik a gépünk hardverei közt 🙂

A következő lépésben a hostnevet állíthatjuk be. Több gép esetén célszerű a tartalomra utaló nevet adni, vagy az aktuális hardverről elnevezni a gépet. pl.: webserver1, gameserver1, core2 vagy quad.
Most érkeztünk el a hálózat beállításához. Először is, meg kell adnunk a gépünk domain nevét. pl.: valami.hu

Ide sajnos elfelejtettem képet csinálni, de a domain beállítása után az időzónát kell helyesen beállítanunk. Ez Magyarország esetében a „Central” opcióval érhető el.
Lássunk neki a lemez(ek) particionálásnak!

Alább a merevlemezmeghajtó kiválasztását láthatjuk. Természetesen, ha több lemez található a gépben választható lesz a listában!

Most el kell döntenünk, hogy hány partíciót szeretnénk létrehozni. Választhatjuk az első lehetőséget, miszerint egyetlen partíción lesz minden adat. Ez a lehetőséget ajánlom a LEGKEVÉSBÉ, mivel rendszer újratelepítésnél minden adatunk elveszik, ami nagyban hátráltatja a pénzünk gyarapodását 🙂
A második lehetőségben a /home külön partícióra kerül, rendszer újratelepítésnél nem vesznek el a fontosabb fájlok.
Legcélszerűbb a harmadik lehetőséget választani, itt minden lényeges dolog külön partícióra kerül, így minimalizálva az esetleges reinstall okozta veszteségeket.

Itt sajna 1 kép kimaradt. A lépésben a partíciók méreteit és fájlrendszereit állíthatjuk be. Ügyeljünk arra, hogy legyen elég hely a /usr és a /var partícióknak. A SWAP-ot célszerű a fizikai memória kétszeresére állítani (maximum 4 GB).
Az alábbi képen a megerősítő képernyő látszik. Ezután kezdi formázni a telepítő a merevlemezt.

Formázás in progress 🙂

Ilyenkor van pár perc szabadidőnk, míg felmászik az alaprendszer.

Elérkeztünk arra a pontra, amikor is ki kell találnunk egy biztonságos root (korlátlan jogosultságú user, windowson rendszergazda, administrator) jelszót. A jó jelszóban van kis- és nagybetű, szám, esetleg különleges karakter. Ez az első védelmi vonal a betörések elkerülése végett.

Most kell létrehozni a sima felhasználónkat is. Adjuk meg a teljes nevet pl.: Hogyan DIEGO

Ezután válasszunk egy felhasználónevet pl.: diego

Válasszunk egy jelszót magunknak. Lehetőleg ez is legyen elég bonyolult, tehát ne legyen ugyanaz mint a felhasználónevünk, 12345…stb

Válasszuk ki, hogy melyik ország tükörszerverét szeretnénk használni. Célszerű azt az országot választani, ahol a gépünk is van.

Gyakorlatilag mindegy melyiket választjuk a listából.

Ha proxy szerveren keresztül szeretnénk csatlakozni a tükörszerverre írjuk be a címét a telepítő példája alapján. Ha nincs hagyjuk üresen!

A következő lépésben a  telepítő érdeklődik afelől, hogy kívánjuk-e, hogy a rendszer továbbítsa a csomag statisztikai adatokat a fejlesztők felé. Mindenki döntse el, hogy szeretné-e ezzel is segíteni a az operációs rendszer fejlesztését. Én a nemet választottam.

Most választhatjuk ki, hogy milyen csomagokat rakjon fel a telepítő. Nekünk nem kell semmi, kivéve a „Standard system”, mert mi olyan ügyesek leszünk, hogy kézzel rakjuk fel és állítjuk be a programokat!

Várjuk ki a letöltést… Ahogy mondani szokás: a letöltési idő függ az internetkapcsolat sebességétől.

A következő lépésben megkérdezi tőlünk a telepítő, hogy szeretnénk-e a GRUB Loadert (később a telepített kernelek közül választhatunk vele bootolásnál) az MBR-re (Master Boot Record) telepítjük-e. A válaszunk IGEN!

A telepítőnk most egy kicsit telepít :).
Miután telepített megkér minket, hogy távolítsuk el a telepítési médiánkat (CD/floppy) a meghajtóból, vagy különben újraindul a telepítő. Hajoljunk meg isteni akarata előtt és vegyük ki szépen 😀

Ezután a rendszerünk rebootol.
Bootolás után a frissen telepített debianunk consolja vár ránk. Lépjünk be!
Felhasználónév: root
Jelszó: amit megadtunk a telepítésnél
Első és legfontosabb dolgunk az IP címet beállítani., mely a számítógépünk későbbi távoli eléréséhez szolgál.
Elvégre szerverről van szó, így kérjük el a szolgáltatünktől a szükséges adatokat (gateway, ip cím, maszk)
Ezután írjuk be a consoleba a következő parancsot:

vi /etc/networking/interfaces

Ezután formázzuk az alábbi kinézetűre a fájl tartamát:

network, auto eth0
iface eth0 inet static
address <a szolgáltatótól kapott cím>
gateway <a szolgáltatótól kapott cím>
netmask <a szolgáltatótól kapott maszk>
network <a szolgáltatótól kapott cím>
broadcast <a szolgáltatótól kapott cím>

Ha ezzel megvagyunk mentsük el a fájlt és olvastassuk be az új beállításokat az alábbi paranccsal:

/etc/init.d/networking restart

Ezzel be is fejeződött az első leírás, a következőkben a szükséges programokat telepítjük fel.
Jó telepítgetést!