Hogyan válasszunk Ubuntu, Kubuntu, Xubuntu és Lubuntu között? (2. rész)
Az előző részben láttuk, hogy nem csak egyfajta Ubuntu létezik, hanem van még pár testvére. A sima Ubuntu-t jól ismerjük: kicsi rendszerigény, könnyen használható asztali környezet. Megismertük a Kubuntu-t is, mely remek testreszabási lehetőségeket nyújt, de a fájlrendszer sajátosságai miatt több tárhelyet igényel. Nézzük mi a helyzet a maradék 2 Linux testvérrel, a Xubuntu-val és a Lubuntu-val!
Xubuntu: az egyszerűség és a stabilitás bástyája
A Xubuntu-ban nincs semmi csicsa és poszt-modern. A jól bevált, de kicsit régi Xcfe asztali környezetet használja egy Ubuntu alapra építkezve. Az asztali környezet annyira retro, hogy olyan, mint ha 10 évet visszautaznánk a számítógépezés történelmében. A konstrukció igazából bevált, mert 10 éve változatlan. A Xubuntu-nak az egyszerűség a legnagyobb előnye, mivel olyan stabil és megbízható, amilyen egy Linux disztró jelenleg csak lehet.
Rendszerigény tekintetében egyértelműen a Xubuntu nyer, mivel mindössze 512MB RAM-ra és 7.5 GB tárhelyre van szüksége. Ez azt jelenti, hogy régebbi gépeken is jól fut. Ha gépünk a Windows 10-től vagy a sztenderd Ubuntu-tól már izzad, akkor a Xubuntu jó választás. A szimplisztikus rendszer, azonban senkit ne tévesszen meg, a Xubuntu tudja ugyanazokat az alkalmazásokat futtatni, mint a sima Ubuntu (LibreOffice, Firefox, VLC, stb). Egyetlen hátulütője, hogy GNOME-ra tervezett alkalmazások valószínűleg nem fognak rajta működni, mivel asztali környezete nagyon más.
Lubuntu: a lájtos számítógépek társa
Ha azt hittük, hogy a Xubuntu nem követelt sokat, akkor a Lubuntu erre rátesz még egy lapáttal. A Lubuntu azért jött létre, hogy olcsó, régi gépek operációs rendszere legyen, és manapság is ez a fő vonzóereje. Elegendő akár 1 GB RAM is, de pontos specifikáció tárhelyre nincs. A fejlesztők az elmúlt években úgy reformálták a disztrót, hogy lájtos, de modern külsejű legyen. Az LXQt asztali környezet a Calamares telepítővel és a KDE Muon szoftverközponttal egy jól működő, megbízható egységet képez.
Az LXQt hasonló az Xcfe asztali környezethez abban a tekintetben, hogy egyszerűbb, mint a GNOME és a Plasma, habár használ pár dolgot a Plasma-ból. A Kubuntu-hoz képest egy kevésbé erőforrás-intenzív rendszerről van szó, mely alkalmazások terén is kíméletesebb a gépek processzorával és memóriájával. A Trojita email kliens és a Featherpad szövegszerkesztő jól teszik a dolgukat.
Összességében érdemes mindegyik disztrónak adni egy próbát, hogy meglássuk melyik fut a legjobban gépünkön és melyik felel meg legjobban elvársainknak. Mindegyiknek vannak előnyei, így az igényeknek megfelelően kell választani.
