Mi az az API?(2. rész)
Az előző részben megismerkedhettünk az API-k alapjaival és azzal, hogy mire is jók az API-k manapság. Ebben a részben megnézzük, hogy milyen hardveres funkciókat tudnak az API-k kezelni egyes eszközökön, valamint milyen egyéb lehetőségeket biztosítanak fejlesztők számára.
Az API-k arra is használhatók, hogy olyan szoftveres és hardveres hozzáféréseket vezéreljünk, melyekhez az adott applikációnak nem feltétlenül lenne hozzáférése. Ezért játszanak fontos szerepet az API-k az eszközök biztonsági beállításaiban is.
Ha például jártunk már olyan weboldalon, mely egy előugró ablakban hozzájárulást kért ahhoz, hogy megadjuk pontos helyzetünket, akkor az az adott oldal a böngészőnk geolokációs API-ját szeretné igénybe venni. A böngészők ezáltal teszik egyszerűbbé a fejlesztők számára a felhasználók helyzetének megismerését bizonyos alkalmazások működése érdekében. A böngésző ugyanis az API lefuttatásával elintézi a munka oroszlánrészét, tehát hozzáfér GPS-hez vagy közeli Wifi hálózatokhoz, hogy kiderítse pontos helyzetünket. A böngésző azonban csak az API-n keresztül tud hozzáférni olyan hardverekhez, mint a GPS, Wifi adóvevő, stb, tehát az API-k limitálják, hogy ki és milyen módon fér hozzá az adatokhoz.
Ugyanez az elv érvényesül a modern telefonos operációs rendszereken, mint az IOS és az Android, ahol az alkalmazások bizonyos hozzáférésekhez az API-k segítségével juthatnak hozzá. Azonban mi engedélyezzük minden esetben ezeket a hozzáféréseket. Ha egy alkalmazás hozzá szeretne férni a telefon kamerájához, akkor vagy engedélyezzük, vagy megtagadjuk a hozzáférést.
Vannak fájlrendszerek Mac-en, Linux-on és Windows-on is, melyek hozzáférési engedélyekkel működnek és ezek szintén API-kat használnak. Egy tipikus alkalmazásnak nincs hozzáférése a nyers fizikai merevlemezhez; a hozzáféréshez API-kat kell használnia.
Az API-k egyébként rengeteg egyéb feladatra is használatosak. Ha láttunk már olyan weboldalt, ahova egy Google Maps objektum volt beágyazva, akkor az a weboldal a Google Maps API-t használja erre a célra. Ha ezek az API-k nem léteznének, akkor a fejlesztőknek a saját térképüket kéne létrehozniuk és saját térképadataikat kéne megadniuk, ha egy térképobjektumot el szeretnének helyezni weboldalukon. És fordítva, pontosan az API-nak köszönhető, hogy a Google megszabhatja a beágyazás módját és a hozzáférést is a Google Maps-hez harmadik fél által készített weboldalakon, hogy konzisztens maradjon a külalak és a formula. Vannak további API-k, melyek Google fordításokat kérhetnek, Facebook és Twitter kommenteket ágyazhatnak be oldalakra. Az API-k világa tehát szinte végtelen!
