Processzor 101: a több magról, a hyperthreading-ről részletesen (1. rész)
A CPU (central processing unit = központi feldolgozó egység) végzi a gép feladatainak igen nagy részét és felelős az összes program futtatásáért. Sok évig alapvetően minden gép egy CPU-val érkezett, azonban manapság már olyan gépek is vannak, melyek több processzort használnak, és olyan modern technológiák is képbe kerültek az elmúlt években/évtizedekben, mint a többmagú processzor, a hyperthreading és sok más.
Régen az órajel volt a meghatározó faktor, amikor meg akartuk vizsgálni, hogy egy processzor milyen gyors, mekkora a teljesítménye. A dolgok azonban ma már nem olyan egyszerűek. Ha veszünk 2 processzort ugyanazon az órajelen, akkor egy többmagos, hyperthreading-el ellátott processzor például sokkal jobban teljesít, mint egy egymagos, hyperthreading nélküli darab.
A Hyperthreading az Intel első kísérlete volt arra, hogy a parallel komputációt megvalósítsa fogyasztói számítógépekben is. Anno 2002-ben a Pentium 4 HT személyében jelent meg először a hyperthreading. Habár már rendkívül gyorsan tudtak váltogatni a feladatok között, a 4 HT előtti gépek csak egy processzormaggal rendelkeztek, így egyszerre csak egy feladatot tudtak elvégezni. A hyperthreading ezt volt hivatott orvosolni. Egy olyan technológiáról van szó, mely egy fizikai CPU-t 2 logikai CPU-ként jelenít meg az operációs rendszer számára, mely így minden egyes maghoz két egységet fog társítani.
Ezáltal a CPU úgy tesz, mintha több magja lenne, mint egyébként, és képes felgyorsítani a működést. Az egésznek a lényege az, hogy 2 logikai CPU képes egy fizikai egységen osztozni. Ha tehát az egyik éppen nem csinál semmit, akkor a másik képes felhasználni erőforrásait.
A hyperthreading akkor volt jelentős, amikor a processzorok még csak 1 maggal rendelkeztek. Manapság már több magról van szó, melyek mind rendelkeznek ezzel a technológiával, így ez ma már csak egy bónusznak számít. Egy 2 magos, hyperthreading-el felszerelt CPU például 4 processzorként jelenik meg az operációs rendszer számára, míg egy 4 magos ugyanezen elv alapján 8 logikai egységet jelent. A modern processzorok képesek elképesztő feldolgozási sebességeket elérni, ahogy nő a magok száma és emelkedik az órajel.
Mindez az átlag felhasználó számára rejtve marad, azonban érdemes tudni, hogy minek köszönhetjük a mai erős gépeket. A következő részben megnézzük részletesebben, hogy mi a helyzet a több processzormaggal.
