A PS5 és az Xbox: X legendája. Mi az a Teraflop? (1. rész)

Ha bárki elkezd beszélni a legújabb és legbrutálisabb konzolokról, akkor mindenki a Teraflop-okat kezdi emlegetni. A Microsoft és a Sony is dicsekszik a Teraflop-ok megvalósításával, melyek a grafikus teljesítmény drasztikus emelkedésében fognak közrejátszani a legújabb játékkonzolok esetében. De mit is jelent ez a kifejezés?
A flop, avagy FLOP egy rövidítés a „FLoating point Operations Per Second”, avagy „lebegőpontos műveletek másodpercenként” kifejezésre és ezzel az értékkel szokták gyakran a számítógépek számolási és műveleti teljesítményét kifejezni. A játékok fejlesztésében a számítások szinte mindig lebegőpontos értékekkel történnek, ezért a flop-oknak nagy jelentősége van. A lényeg az, hogy, ha nagyon sok számmal kell egyszerre dolgozni, akkor a flop-oknak nagy szerep jut, márpedig a játékokban rengeteg minden történik egyszerre.
A flop-ok kifejezésének leggyakrabban használt módja az FP32 (single precision), ami azt jelenti, hogy a számítógép 32 bitet használ, hogy adatot tároljon ebben a formátumban. Van az FP16 (half precision) is, mely csak 16 bitet használ. A videókártyákban felsorakozott flop-okat szinte mindig FP32-ben fejezik ki, viszont az AMD néhány kártyában az FP16-ot is használta.
A valóságban a flop-oknak azért van jelentősége, mert játékkészítőknek sokkal könnyebb lebegőpontos számokkal dolgozni, amikor 3D grafikáról van szó. A Fixpontos ábrázolásmódok nem túl hatékonyak e téren, ezt pedig az eredeti Playstation esetében jól meg is lehet figyelni. A vizuális tartalom furán viselkedik, a játék kódja pedig nem lenne túl hatékony. Mint említettük, a játékokban hatalmas mennyiségű információt kell feldolgozni. Minél több flop mozgósítására képes egy videókártya, annál gyorsabban lehet az adatokat feldolgozni és annál több grafikus teljesítményre képes a kártya.
Az 1999-ben megjelent eredeti Sega Dreamcast 1.4 Gigaflop-al rendelkezett, ami azt jelenti, hogy másodpercenként 1.4 milliárd lebegőpontos műveletet volt képes elvégezni. 2002-ben az eredeti Xbox már 20 Gigaflop-ot tudott felmutatni, a 2006-ban megjelent Playstation 3 pedig ezt már 20-al megszorozta 230.4 gigaflop állt rendelkezésre. Mindegyik konzol jelentősen jobb lett elődjéhez képest a grafikai feldolgozóképességben, ami azt jelentette, hogy a játékok szebbek és gyorsabbak lettek. Most pedig elérkezünk az Xbox X-hez és a PS5-höz, ahol már 12 Teraflop-ról beszélünk. Hoppá! Ugrottunk egy helyiértéket. Vagy 3-at? Ezt inkább a következő részre hagyjuk.