Home / Linux / Mit kell tudni az inódokról Linux-on? (1. rész)

Mit kell tudni az inódokról Linux-on? (1. rész)

A Linux fájlrendszere úgynevezett „inód”-okra támaszkodik. Ezen alapvető építőköveit sokan nem ismerik és nem tudják, hogy miként működnek, azonban érdemes tudni róluk 1-2 dolgot. Definíció szerint egy fájlrendszer fájlokat tárol és mappákkal is rendelkeznie kell, továbbá a mappákban is helyet kell kapniuk almappáknak. Egy fájlrendszerben tárolni kell olyan információt, hogy a rendszeren belül bizonyos fájlok hol találhatók, mik a nevük, mely felhasználói fiókokhoz tartozik, milyen engedélyekkel rendelkezik, stb. Ezeket a dolgokat metainformációknak hívjuk, mert adataik más adatokat jellemeznek.Linux

A Linux jelenleg az „ext4” fájlrendszert használja, melyben a könyvtárak és az inódok közösen dolgoznak a megfelelő működés érdekében. Mindkettőből többezer található meg egy átlagos rendszerben. Minden fájlnak és könyvtárnak szüksége van egy inódra az azonosításhoz. Minden inódnak van egy saját azonosítója is, mely minden egyes fájlrendszerben teljesen egyedi, azonban a fájlrendszer ID-je és az inód azonosítója együttesen hoznak létre egy új azonosítót. Erre azért van szükség, mert egy Linux rendszeren több fájlrendszer is előfordulhat, a kombinált azonosítót viszont mindegyik felismeri. Fontos emlékeznünk, hogy Linux-on nem dokkolunk merevlemezeket vagy partíciókat, hanem azt a fájlrendszert dokkoljuk, mely az adott partíción található. Így tehát több fájlrendszer is használatban lehet egy gépen. Lehet, hogy mindegyik ext4 lesz, azonban egyedi fájlrendszereknek számítanak a gép szempontjából és nem egyesíthetők.

Az inódok úgynevezett táblákban tárolódnak. Egy inód számának segítségével a rendszer ki tudja számítani, hogy egy táblán belül egy inód pontosan hol foglal helyet. Az inód számok 32 bites egész számok, ami azt jelenti, hogy egy fájlrendszerben maximálisan 4,294,967,295 inód foglalhat helyet. Ez természetesen csak az elméleti maximum. A tényleges maximális inódok száma egy új ext4 fájlrendszer esetében úgy számítódik ki, hogy egy inód jut minden 16 KB tárhely kapacitásra. Ha meg akarjuk nézni, hogy rendszerünkön hány inód van használatban, mennyi a maximális szám, mennyi elérhető még, akkor ezt a következő paranccsal tehetjük meg a terminálban:

„df -i /dev/sda1”Linux

A tényleges fájlok egy merevlemezen lemezblokkokban helyezkednek el, az inódok pedig a megfelelő blokkra mutatnak, így a fájl megtalálható a tárolóegységen. Az inódok jellegzetessége, hogy véges számuk miatt előbb kifogyhatunk belőlük, mint a tényleges tárolóhelyből, ez azonban ritka, hiszen sok milliónyi apró fájlnak kéne helyet foglalni a gépen, ami nem jellemző. Merevlemezünkön használatos merevlemezblokkok mérete szintén kideríthető a következő paranccsal:

„sudo blockdev –getbsz /dev/sda”Sda

A következő cikkben az inódok metaadataival folytatjuk.

Szerző Fórián Andrea

Olvastad?

Ubuntu újdonság

Mik az újdonságok az Ubuntu 20.04 LTS “Focal Fossa” frissítésben? (1. rész)

A Canonical 2020 Április 23-án kiadta az Ubuntu 20.04 LTS frissítést, mely a hosszútávú támogatási …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát Adatkezelési tájékoztató és felhasználási feltételek

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás