Mi az a katonai szintű titkosítás? (2 rész)

Az előző részben megnéztünk néhány alapvető tényezőt, mely hozzájárul manapság az úgynevezett „katonai szintű” titkosításhoz. Láttuk, hogy igazából nincs is nagyon meghatározva ez a fogalom, és sokszor csak onnan kapta a nevét, hogy biztos, hogy jó, mivel a katonaság is használja. Folytassuk tehát innen.
Láttuk, hogy az AES-256 titkosítás egy igen erős, 256 bites titkosítás, melyet viszonylag nehéz feltörni. A katonaságon kívül a bankok is vagy a 256 bitest, vagy a 128 bites verziót használják, ezért banki szintű titkosításnak is nevezhetjük ezeket. Sokak szerint az AES szabványok számítanak a legjobb opciónak manapság a titkosítás terén, ezért széles körben használják változatos cégek. Az AES-256 szabványt olyan sok szervezet használja, hogy jó eséllyel mi is napi szinten belebotlunk, csupán nem tudunk róla, mert a legtöbb szolgáltatás nem hívja katonai szintű titkosításnak.
A modern böngészők például támogatják az AES-256-ot, amikor biztosított HTTPS tanúsítvánnyal rendelkező weboldalakkal kommunikálnak. A modern persze elég tág fogalom, ugyanis már az Internet Explorer 8-ban is benne volt ez a funkció, amikor még a Windows Vista ideje volt. Természetesen a Chrome, Firefox és a Safari már régóta támogatja a titkosítást, és napi szinten kapcsolódhatunk olyan weboldalakra, melyek katonai szintű titkosítást használnak anélkül, hogy tudnánk erről. A Windows-ba beépített bitlocker például AES-128-at használ, de váltható 256-ra is.
De akkor mi köze van a titkosításnak a katonasághoz? Nos, nyilván sok érzékeny adat van, mely nem kerülhet ellenséges kezekre, azonban igazából a titkosítás nem áll olyan közel a fegyveres erőkhöz, mint hinnénk. A titkosításnak főleg az információközlésben van szerepe. Sok évvel ezelőtt a kriptográfia fontos tudománya volt a háborúnak. A katonaságnak úgy kellett információt közvetítenie, hogy az ellenség azt ne tudja értelmezni, ha kezeikbe kerülne. A méltán híres Enigma kód is ilyen alapon született Németországban és sokáig nem is sikerült feltörni. Sok ország ezért a titkosítási technológiák exportját komoly szabályozások alá veti, hiszen a konfliktusoknak ma sincs vége. Az USA-ban például bárki létrehozhat egy új titkosítást, de azt nem exportálhatja külföldre.
Érdekes dolog a titkosítás mindenesetre, mert alapvetően fontos manapság is adataink védelmében, habár most már nem a háborúban van rá elsődlegesen szükség, hanem a fogyasztói társadalom fenntartásában.