NVMe vs. SATA: melyik SSD a gyorsabb? (1. rész)
Az NVMe meghajtók igen nagy népszerűségnek örvendenek az IT iparban, ha tárhelyről van szó, és nem is véletlenül. Az új NVMe SSD-k a legtöbb régi SSD meghajtókat sok szempontból lekörözik, ráadásul sokkal gyorsabbak, mint a megszokott 2.5 és 3.5 colos meghajtók. A SATA azonban egy olyan technológia, mely már sok éve velünk van, és a legtöbben őt ismerjük jobban.
A verseny az NVMe és a SATA között már sok éve folyik. Ha például megnézzük az 1 Terrabájtos Samsung 860 Pro meghajtót, mely egy 2.5 colos SSD. Ez az egység 560 megabájt/sec olvasási sebességre képes, utódja viszont, a Samsung 960 Pro már ennek a sebességnek a négyszeresét, 3500 megabájt/sec olvasási sebességet produkál. Az utóbbi természetesen NVMe technológiát használ, míg a régebbi modell SATA III csatlakozókon keresztül kapcsolódott a géphez. Az NVMe az új host kontroller interfésze a legújabb SSD-knek és a régiekkel szemben bizony számos előnye van. A SATA és az NVMe sok szempontból különbözik.
A SATA viszonylag nagy múlttal bír. 2000 körül jelent meg, amikor a régi Parallel ATA szabványt kívánták egy modernebbre és gyorsabbra lecserélni. A SATA azóta sok változtatáson ment keresztül. Ma ismert formája a SATA III, mely 600 megabájt/sec olvasási sebességet biztosít maximálisan. A SATA III eszközök egy speciális csatlakozót használnak ahhoz, hogy laptopokhoz csatlakozzanak, továbbá egy speciális kábelt ahhoz, hogy PC-kben az alaplaphoz. A csatlakozás azonban csak a feladat fele, ugyanis kell egy kontroller interfész, mely lehetővé teszi a kommunikációt az eszközök között. Ez a SATA III esetében az AHCI, mely afféle kommunikációs szabvány a SATA merevlemezek és a gép közötti kommunikáció menedzsmentjére. Sok éven keresztül a SATA III és az AHCI remekül teljesített, különösen az első SSD-k megjelenésekor. Az AHCI-vel viszont az volt a probléma, hogy nagy késleltetésű forgómozgások értelmezésére lett létrehozva, mint amilyenek a hagyományos HDD-k, avagy merevlemezek. Az SSD-k ezzel szemben rendkívül alacsony késleltetésű, sokkal pörgősebb eszközök, melyekkel az AHCI már nem működik megfelelően. Az SSD-k olyan gyorsak lettek, hogy az AHCI elkezdte torzítani az adatokat olvasáskor, ezáltal tehát a gyors SSD-ket nem lehetett SATA III-on keresztül működtetni a későbbiekben.
Ahogy az olvasási és operációs sebességek növekedtek, új alternatíva után kellett nézni, de szerencsére nem kellett messzire menni, ugyanis az új megoldás már létezett és használatban is volt a gépekben. Folytatjuk a következő részben!
