yatoo

A Windows 10 nem az egyetlen operációs rendszer, amit feltelepíthetünk számítógépünkre. A Linux például képes futni mindössze egy USB meghajtóról anélkül, hogy bármit változtatna a már meglévő rendszerünkben. Természetesen, ha gyakran szeretnénk hasznát venni, akkor viszont érdemes feltelepíteni a gépre.

A Windows felhasználók számára már ismerős lehet az Add/Remove Programs (programok és szolgáltatások) eszköz a Windows vezérlőpultban. Ez a részleg kilistázza a telepített programokat a rendszerben és praktikus módszert biztosít azok kezeléséhez, törléséhez.

Sosem árthat, ha tudunk pár alapvető információt az éppen használt operációs rendszerünkről. Az egyik ilyen hasznos infó például az, hogy 32 vagy 64 bites rendszerrel dolgozunk e jelenleg. Ez azért lényeges, mert szinte minden alkalmazásnál számít, hogy 32 vagy 64 bites verziót akarunk telepíteni. Egyértelműen például egy 32 bites verzió nem fog feltelepülni egy 64 bitesre csak speciális és igen bonyolult módokon, amelyekbe most nem megyünk bele.

ZFS? Az meg mi? Nos, akik használnak már Linux-ot egy ideje, azoknak ez a kifejezés nem mond újat, azonban egy újonc számára még lehet, hogy ismeretlen a ZFS kifejezés. Ez egy fájlrendszer, amelyhez hivatalos támogatás is érkezik már az Ubuntu 16.04-es verziójával. Alapértelmezett módon nincs feltelepítve és engedélyezve, azonban ez minket nem fog megállítani, hiszen hivatalosan is elérhető az Ubuntu szoftverraktáraiból.

Ha egy régebbi Windows vagy Linux installációt meg szeretnénk tartani, azonban a hardvert már kevésbé, akkor szerencsére van lehetőségünk ezt megtenni egy kis trükközéssel és egy virtuális géppel. Annyi a dolgunk, hogy az adott Linux vagy Windows partíciót konvertáljuk egy virtuális merevlemezzé és egy speciális virtuális gépeket kezelő programba, mint például a VMware, Hyper-V, Parallels vagy a VirtualBox bebootoljuk.